„A legnagyobb kihívás most az, hogy ne legyek túl pesszimista és borúlátó, mert a mindennapjainkat most beárnyékolva a pandémia okozta nehézségekkel azért nem túl bíztató a helyzet” – így kezdte 2020-as évértékelőjét Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. Azonban a nehézségek ellenére mégis több ponton gyarapodott a város a tavalyi évben: fontos sportfejlesztések végére értünk, növekszik a lakosságszám, és előrelépés történt a Homokhátság vízpótlásának ügyében is. Lássuk, mit gondol a tavalyi évről a városvezető!

Amikor kijárási tilalom idején az ember végigmegy Mórahalmon és teljes sötétség és elnéptelenedett utcák képe fogadja, akkor elgondolkodik, hogy miért is dolgoztunk 25 éven keresztül. Ezért biztos nem. Nagyon erős a kontraszt egy 2019-es utcaképhez képest, elképesztő, hogyan tudja egy ilyen körülmény átalakítani az életünket. De ebbe nem szabad belefeledkezni: nem engedheti meg magának polgármesterként senki, hogy ebből induljon ki, hiszen jövőképet és perspektívát kell a közösség elé állítani. Törekednünk kell arra, hogy a korábban megszokott világot valamelyest visszakaphassuk.

Létre kell hozni újra azt a kapcsolati hálót, amely emberek és családok között jött létre és létrehozta a város közösségét, a város határain kívül a települések közösségét, a határon túli, a gazdasági és egyéb partnerségeinket. Mi a kapcsolatainkból élünk: Mórahalmon és a Homokhátságon a népesség a legfontosabb erőforrás. Meg akarjuk tartani a fiataljainkat, ide akarunk hozni másokat és ebben a belső együttműködésünk, partnerségünk és egymás iránti elkötelezettségünk az, ami üzenetrendszerrel bír. Kifelé pedig azt kell mutatnunk és bizonyítanunk, hogy olyan perspektívával és erőforrásokkal rendelkezünk, amely mind a politikai, a gazdasági, mind az egyéb szereplők számára jövőképet tud generálni. Ezeket a viszonyokat mind újra kell fogalmazni, mert ezt az emberi kapcsolatainkon túl a város kapcsolatrendszerében is érezzük. Az elmúlt egy év ezeket ellaposította, de ebből a negativitásból mihamarabb ki szeretnénk szállni. Utána jönnek azok a fejlesztési elképzelések, amelyek a következő időszakban már az újraépített kapcsolatrendszer segítségével valósulhatnak meg.

Tartozunk a jövőnek a Homokhátság vízpótlásának megoldásával

Ha a Homokhátság vízpótlásának kérdését rövid időn belül nem tudjuk rendezni, akkor nem tesszük meg azt a szükséges és felelős lépést a jelenben, amellyel tartozunk a jövőnek. Ha ezzel a kérdéssel nem tudunk felelősen úgy bánni, hogy eredményt tudjunk felmutatni, akkor az örökségünkkel bántunk felelőtlenül, amit nagyapáink és apáink hagytak ránk nem kevés munkával. Meg kell teremtenünk azt a környezetet, amivel a gyerekeink és unokáink itt életteret találnak. Két lehetőséget látunk magunk előtt: minimál megoldásként, ha még másfél milliárd forintot tudunk szerezni, akkor be tudjuk fejezni legalább az Algyő, Domaszék, Zákányszék, Mórahalom, Röszke vonalon a vízelvezetést. Ugyanakkor, ha ez 35 milliárd forint lehetne, akkor el tudnánk menni a Homokhátság legtávolabbi csücskébe is Tisza vizével, és több ezer hektárnyi öntözött területtel tudnánk a mezőgazdasági alapanyag-termelést segíteni. A pandémia okozta megváltozott gazdasági környezetben a regionális gazdasági hálózatoké lehet a jövő. Ebben a helyzetben a korlátok nagyon erősen hatnak, de a lehetőségek az európai újjáépítési forrásokkal és az uniós költségvetéssel szinte korlátlannak minősíthetőek. Itt a felelőssége a kor vezetőinek, döntéshozóinak, hogy ezzel a kérdéssel hogyan bánunk. Ha lehetőségeinket megfelelően kihasználjuk, akkor megtettük a kötelességünket. Ha nagyon optimista szeretnék lenni, akkor három-négy év múlva kétezer hektár öntözött felületet látok, és automatizált zöldség-gépsorokat. A szegedi nagybani piaccal együtt egy olyan regionális zöldségellátó központot kell létrehozni, amely az ország önellátása és a környező országok népességének ellátása szempontjából is európai kapacitásokkal bír.

Végére értünk egy 15 éves intenzív sportfejlesztési ciklusnak

15 éve vetette papírra a képviselőtestület, hogy milyen elképzelései vannak a sportinfrastruktúrát illetően. Ezt nagymértékben lendítette a magyar kormány azon döntése, amely a társasági adókedvezményekkel a forrásokat is megteremtette. Közel 3 milliárd forint értékű fejlesztést valósítottunk meg, amelyből körülbelül 800 millió forint önerőt a városi költségvetés biztosított, a fennmaradót pedig a gazdasági szereplők az általuk megtermelt jövedelem után befizetendő társasági adó felajánlásával.

Most húztunk egy vonalat, a város egy új sportkoncepciót fogad el, amivel a tartalmi fejlesztésekre koncentrál. Azokat a kérdéseket elemezzük most, hogy hogyan lehet olyan szakmai programokat elindítani és finanszírozni, ahol mesteredzők, fiatalokkal foglalkozó sportszakemberek veszik kézbe a következő generációk életét, fizikai állapotát, gondolkodásmódját és értékrendjét. Mindezt a szabadidősport, az amatőr és a profi sport alsó szintjének határáig szeretnénk alakítani, amellyel a város elbír, de tömegeket mozgat meg. A legfontosabb célkitűzésünk, hogy ne legyen olyan család Mórahalmon, amely valamely sportághoz ne kötődjön legalább szabadidősport szintjén.

Otthont kell teremteni

Mórahalom mindvégig azt kommunikálta, hogy az élhető városi infrastruktúrával, az intézményfejlesztéseivel, az ipari park fejlesztésével, a turisztikai ágazat bővítésével, a város európai városhálózatba való bekapcsolásával, a határmenti szerepének kihasználásával, olcsó telek támogatással, CSOK támogatással, a gyermek- és idősgondozási intézmények fejlesztésével egy olyan képet szeretne kialakítani maga körül, amely kedvez a letelepedőknek.  Otthont kell teremteni, munkát kell találni és a család valamennyi tagja számára a szükségleteket intézményi szinten, közösségi szinten biztosítani kell. Ezeken a területeken értünk el az elmúlt időszakban eredményeket. Ez legalább két évtized összehangolt egymás utáni lépéssorozatának eredménye. Mórahalom járása gyarapodó népességgel bír, ezt már a statisztika is méri. Mórahalom különösen büszke lehet arra, hogy a városok betelepülési migrációját tekintve 2019-ben első helyen végzett a megyében, és régiós szinten sem állunk rosszul. Nemrég több mint 100 kérdőívet küldtünk ki olyan fiatal családoknak, akik ideköltöztek vagy tervezik az ideköltözésüket, felmérve azt a helyzetet és körülményt, hogy mi az, ami számukra Mórahalomban vonzó, mi az, amit még szeretnének, hogy a város fejlesszen.

Mórahalom 25 évvel ezelőtt 5200-5400 főt számlált és évente 100 fővel fogyott. Ma több mint hétezren vagyunk (igazoltan 6500-nál többen) és évente körülbelül 60-70 fővel emelkedik a lélekszámunk.

Mórahalom a Dél-Alföld „kistigrise”

A határon túli kapcsolatokat is megakasztotta a pandémia. Nem tudtuk ápolni az emberi kapcsolatokat, hiszen mindezt határzárak, kijárási tilalmak és különböző korlátozások akadályozták. Legutóbb a Csongrád-Csanásd Megyei Közgyűlés által gondozott új megyei integrált területi program helyzetértékelésében azt írták Mórahalomról, hogy a Dél-Alföld „kistigrise”, amely még a térségre gyakorlott hatásában kell, hogy fejlődjön. Ezt a címet köszönettel fogadom, nem vitatom és azt szeretném elérni, hogy ez a titulus arra kötelezze a várost és annak minden alkotó, teremtő erejét, hogy a térségre is hatásunkat fejtsük ki. A nyugat-balkáni politikai enyhülés, a magyar és a szerb kormány egymáshoz való közeledése egy olyan kaput tárt ki elénk, amely hihetetlen perspektívával bír. Mórahalomnak határvárosként olyan feladatokat kell meghatározni, amellyel a határon túli kapcsolatrendszerét építve a nyugat-balkáni, igen jól alakuló viszonyokba bele tud kapcsolódni. A lehetőségeink nem a város hétezres létszámához adottak, hanem a geopolitikai elhelyezkedésünkhöz: itt vagyunk a változások és a lehetőségek kapujában. Rajtunk keresztül áramlanak azok a folyamatok, amelyekre építenünk kell és ebbe bele kell kapcsolódunk. Épül a Budapest-Belgrád vasútvonal, mi ennek a tengelyén helyezkedünk el… nekünk mindenképp fel kell kapaszkodnunk erre a vonatra, méghozzá menet közben, mert megállni nem fog.