Ötvenedik születésnapját ünnepelte a bordányi könyvtár

547

Ötven évvel ezelőtt, 1972. november 4-én, pénteken délután 2 órakor nyílt meg a Bordányi Faluház és Könyvtár. A születésnap alkalmából beszélgettünk két kedves hölggyel, egyikük nyugdíjas könyvtárvezető, másikuk önkéntes könyvtáros. Ők meséltek nekünk múltról és jelenről. Fődi Lászlóné, aki ma már nem aktív dolgozó, 1974-ben került az intézménybe.

– Előtte egy régi kocsmaépületben működött a művelődési ház, és ott kaptak helyet a könyvek is, zárt szekrényekben. Ahogy egyre több kötethez jutottunk, úgy nőtt a zsúfoltság. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat az akkori vezetők fejében, hogy új faluházat építsenek. Annak idején itt, ahol most áll az épület, kukoricaföldek voltak, itt jelölték ki az új intézmény helyét. Akkoriban ez volt a környék legkorszerűbb művelődési háza. Ennek lett része a könyvtár, itt már nyitott polcokon vannak a könyvek, ez nagyon nagy előrelépés volt.

Így lett 1972-ben önálló közművelődési könyvtár Bordányban, főhivatású könyvtárossal.  És bár abban az időben még nem léteztek különböző pályázatok, azért nem csak kölcsönzésre használták a bibliotékát, már akkor közösségi térként is funkcionált.

– Régen is voltak olvasóprogramok, ilyen volt például az Olvasó Nép, amelynek keretében szerzőket, írókat ajánlottak a közönségnek, vagy később a Nagy Könyv. Ezekben is részt vettünk. Szoros volt  az együttműködésünk a helyi klubokkal, szellemi bajnokságokat, kultúrprogramokat szerveztünk. Nyolc-tíz szocialista brigáddal voltunk kapcsolatban a 70-es évek végén, 80-as évek elején, levelező vetélkedőket rendeztünk nekik. Ez azt jelentette, hogy összeállítottunk és elküldtünk kérdéseket, ezekre a választ visszaküldték, végül helyi megmérettetéssel zárult a program, amely egyébként megmozgatta a falut. Ezeket többnyire a téli hónapokra időzítettük. 

– Hogyan emlékszik vissza, régen többet olvastak az emberek?

– Igen, egyértelműen. Azután jöttek a kereskedelmi tévék, a videó, a dvd, fejlődött  a technika, ezzel pedig csökkent az olvasási kedv. Ami érdekes, hogy régebben a látogatóink 60 százaléka gyerek volt, nagyon sikeresek voltak a mesekönyvek. Olyan írókat hívtunk meg akkoriban, mint Marék Veronika vagy Janikovszky Éva. Imádták őket a kicsik. Később a sok szép, színes képpel teli ismeretterjesztő albumokat is nagyon gyakran kölcsönözték. Azt azért hozzá kell tennem, hogy most is van egy réteg, aki olvas. Ahogy én is. A könyv szeretete nem múlik el soha, és nem is helyettesíti semmi a papírlapok illatát.

Gyurisné Papp Irén szintén nyugdíjas, de önkéntes könyvtárvezetőként dolgozik  a bordányi faluházban. Azt mesélte, már fiatalon is nagy örömmel járt ide.

– Akkor is és ma is nagy a forgalmunk, szerencsére. Persze ma már nem elég „csak” kölcsönzési lehetőséget biztosítani, haladni kell a korral, kell valami plusz inger is. Ezért csatlakozunk országos könyves kihívásokhoz. Ilyen volt például, amikor „elhagytunk” a falu különböző helyszínein könyveket, amelyeket a gyerekeknek kellett megkeresni a technika segítségével.

 – Melyek ma a legnépszerűbb könyvek?

– Úgy látom, szeretnek az olvasók kicsit távol kerülni a valóságtól. A romantikus hangulatú családregények és a krimik kelendőek, Agatha Christie sikere töretlen.

 – A kisebb településeken gyakori, hogy a könyvtár és a művelődési ház egy épületben kapott helyet. Ez sok szempontból szerencsés helyzet.

– Mindenképpen az. Ez nem csupán könyvtár és nem csupán művelődési ház, hanem a kettő együtt. Igazi közösségi tér. Itt vannak  nálunk a bordányi ifjak, a baba-mama klub, különböző táncos foglalkozások, vagy az aerobic-edzés is. Ezen kívül, ahogy régen, ma is szívügyünk a hagyományok ápolása, a helyi kézművesek, alkotók műveinek bemutatása. Már korábban összegyűjtöttem a falu kincseit, amelyeket már többször be tudtunk mutatni itt az intézményben. Szeretnénk egy állandó kiállítást létrehozni, ahol bárki megnézheti a bordányiak által készített csodákat.

 – Hogyan ünnepelték a jeles évfordulót?

 – Nyugdíjasaink baráti találkozóval ünnepeltek,  a diákok Csokonai Az özvegy Karnyóné című színdarabját adták elő, utána pedig felvágtuk a születésnapi tortát.