Művészeti szalonná változott szombat délután a mórahalmi Kolo Kulturális Központ aulája. A XVII. Nagyszéksósi HÁM Művésztelep nyáron készült alkotásait nézhette meg a közönség, miközben tőlük karnyújtásnyira játszotta a ragtime-ot az AranyEzüst Quartett vonósnégyes. Ahogy Duka Félix, a Móranet Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezető igazgatója megnyitó beszédében fogalmazott, egészen más úgy sétálni a festmények, rajzok között, hogy közben zene szól, új dimenziókat, új rétegeket kapnak a művek és a muzsika is. Megduplázódik, megsokszorozódik a hatás, amit a művészetek fúziója kelt.
A Határtalan kultúra elnevezésű program főszervezője, Kovács-Tanács Istvánné Erika a program ötletének megszületéséről beszélt stábunknak.
– Úgy gondoltuk, így több látogatót csábítunk a rendezvényre. Hiszen eljön az is, aki a festészet rajongója, és az is, aki inkább a zenét szereti. Így a tárlat kísérő programja lett a kórusok fellépése, amely a Kodály emlékezete címet kapta. Énekelt a Szegedi Vox Nova Kórus, muzsikált az AranyEzüst Quartett, és ismét elfogadta meghívásunkat az újvidéki Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus is. Szeretném megköszönni a Móra-Net Televízió munkatársainak, hogy felvették a koncertet, így majd azok is meg tudják nézni, hallgatni, akik most nem lehettek jelen személyesen.
Pataki Ferenc festőművész hívta életre annak idején a Homokháti Művésztelepet itt, Mórahalmon. Azóta már szinte hazajárnak, ismerik a környék összes arcát.
– Nyáron, a tikkasztó hőségben készültek ezek az alkotások, szinte mindegyiket a csodás táj ihlette. Még az aktot is, hiszen volt egy olyan nap , amikor ez volt a tábor témája. Ez a kiállítás egy minőségi anyag, igazán szép válogatás.
A tárlaton egyaránt megtalálhatók a tájat hűen ábrázoló, és a nonfiguratív művek is. De még azokon is érződik a fojtott, szinte már pokolian meleg nyár hangulata. Pataki Ferenc festményén a világoskékből induló, majd földszínekben végződő vízszintes csíkok, vonalak ábrázolják ezt, szinte érezni, ahogy szikkad a föld, a táj…
– Ez a művészet egyik lényege. Amikor a látható világ és az alkotó belső világa egyszer csak érzelmileg és szellemileg összekapcsolódik. A művésztelepen éreztük a homokháti vidék nagyságát, a távlatokat, a távolságot, a határtalanságot, amikor a horizont az éggel ölelkezik. Egy tiszta látású festőembert egyébként bárhol letesznek a Föld egy darabján, azonnal talál magának nézni valót, majd amikor bemegy a szobába, és rajzol, akkor a belső érzelmi lenyomata és valóság is szerepel a képen.
A belső világot, az érzelmeket, a valóságra való reflektálást fejezi ki a rendezvényen megjelent másik művészeti ág, a zene is. Beszédes Margit, az újvidéki Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus vezetője énekkaruk kalandos megalakulásáról mesélt.
– 23 éve jött létre a kórusunk, a háború idején. Láttam a templom körül unatkozó gyerekeket, gyakran nem volt tanítás, volt viszont légiriadó és harcok. Úgy gondoltam, becsábítom őket a templomba, és énekelgetünk. Jöttek is nagyon szívesen. Belőlük lett a mostani kórus. Mindenféle műfajban szeretünk énekelni, népdalt, megzenésített verseket, és hát leginkább Istent dicsőítő, templomi énekeket, mégis csak a ferences templom kórusa vagyunk.
