A mai digitalizált világban, ahol a gyerekek átlagosan napi 7,5 órát töltenek tévézéssel, videójátékozással, és az okostelefonjukkal, igazi felüdülés olyan kiemelkedő teljesítményről hallani, mint Varga Viktória története.
A mindössze tizenhárom éves mórahalmi lány augusztusban a Brassó mellett megrendezett Spartan Kids akadályversenyen 2. helyen érkezett a célba, miután lefutotta a 3,5 km hosszú, sziklás, fás hegyoldalon kialakított és húsz különböző akadállyal nehezített távot!
A Spartan Race (azaz „spártai futás”) nevű nemzetközi akadályfutó verseny egy olyan katonai kiképzésekre hasonlító megmérettetés, ami testre és lélekre is óriási hatással bír, és aminek teljesítése során a saját fizikai és szellemi határainkat feszegetjük. Nem véletlenül nevezték el a történelem órákon megismert spártaiakról!
Gyerekek számára is már négy éves kortól, adott korcsoportokban van lehetőség belevágni ebbe a nem mindennapi kihívásba. A pálya jellege egyezik a felnőttekével, természetesen a súlyok és a táv a gyerekek méretéhez vannak igazítva. A jelentkezők előre semmilyen információt nem kapnak a pályáról és az akadályokról, így a megfelelő fizikai erőnlét és állóképesség mellett nélkülözhetetlen a szellemi „edzettség” is, ami segít a tájékozódásban.
Vikinek a sport már közel tíz éve a mindennapjai része. Óvodában ismerkedett meg az ugrókötéllel, hat éves kora óta versenyszerűen ugrókötelezik a mórahalmi Viktória Sportegyesületben, ezzel és egy éve kézilabdázik is. A nyári szünetében nem meglepő a napi 8 óra edzés, lételeme a mozgás. Édesanyja bukkant rá először tavaly ősszel a Spartan Race futóverseny felhívására, és látva benne az igazi kalandot, lánya és kilenc éves fia, Balázs azonnal jelentkeztek is – ez a mostani már a harmadik Spartan-juk volt, mindet sikeresen teljesítették. Viki elmondása szerint ez tényleg nem csak futás, annál sokkal több! Egyebek között kúszni kell sárban, futni kell zsákot cipelve, súllyal megrakott vödörrel a vállon, majd kötelet kell mászni, aztán egy „sártóban” alámerülve átbújni a vizes akadályon, nem beszélve a sok egyensúlyozós feladatról. Mind-mind olyan kalandos élmény, amit egyre kevesebb gyerek él át. Ha egy akadályt kihagysz, a büntetés jónéhány négyütemű fekvőtámasz (vagy, ahogy nevezik: burpee).
Ezen a versenyen részt venni egy életérzés, hihetetlen motiváló és személyiség formáló ereje van, különlegessége, hogy nem időre megy, lényege nem az elért helyezés, hanem a teljesítés, hiszen minden célba érkező kap érmet. A befutókat ettől függetlenül jegyzik, Viktória ez alapján állhatott fel a dobogóra és jogos elégedettséggel mosolyoghatott a fényképezőgépbe.
Természetesen alig várja a következőt, amihez – és a még rá váró egyéb kihívásokhoz – ezúton kívánunk hasonló sikereket!
Szabó-Deák Judit