Varga Mihály pénzügyminiszter szerint nyíltan ki kell mondani, hogy Szeged az elmúlt években lemaradt a megyei jogú nagyvárosok közti versenyfutásban, ezért a fejlődéshez együttműködésre van szükség. A pénzügyminiszterrel a mórahalmi Szent Benedek Munkásszálló átadása után beszélgetett a Délmagyarország munkatársa. Mórahalomról azt mondta: egy olyan város, ahol jó élni, ahol az élethez szükséges szolgáltatások jól működnek.

Miben látja Mórahalom gazdasági, fejlődési sikerének titkát?
Egyrészt koncepciózus a városvezetés, amely nemcsak sodródik az eseményekkel, ha­­nem megpróbálja ezeket ala­­kítani is. Nem véletlen, hogy amikor meghirdettük a munkásszállóprogramot, ak­­­­kor Mórahalom elsőként je­­­lentkezett. Nem az elsők kö­­­­zött, hanem elsőként. Aki ilyen gyorsan tud reagálni egy állami programra vagy egy gazdasági helyzetre, annak van puskapor a tarsolyában. Mórahalmot ilyen településnek tartom. Ez nem egy bezáródó, elsorvadó település egy nagyváros környezetében, hanem egy olyan város, ahol jó élni, ahol az élethez szükséges szolgáltatások jól működnek.

Ha párhuzamba állítjuk a me­­­­­gye­székhely Szegedet és a járásközpont Mórahalmot, egyértelműen az utóbbi fejlődése dinamikusabb. Mi lehet ennek az oka?
Az ország minden telepü­lése előre tudott lépni az el­­múlt években. Vannak, akik ezt gyorsabban, mások lassabban tették meg. Mórahalom a sokkal gyorsabban haladók közé tartozik. Olyan település, ahol a fejlesztésekhez megvoltak az adottságok, rendelkezésre állt a szükséges terület, az ön­­kormányzat hajlandó volt közműfejlesztésre, a területek felújításába beruházni. Nemcsak várták a sült galambot, hanem azt mondták, olyan infrastruktúrát teremtenek, ami ide vonzza a vállalkozásokat. A lélekszám és a munkahelyek gyarapodása ezt mutatja. Mórahalom felismerte azt a fe­lelősségét is, hogy országhatár melletti településként, a Vajdaságban élő, jelentős számú magyarral szemben is van kö­telezettsége. Nemcsak a település lakóit akarja kiszolgálni, hanem azokat a határon túl élő magyarokat is, akik lehetőséget keresnek tanulásra, munkára, elhelyezkedésre, vagy éppen a magyar államhoz való kapcsolódásukat az itt lévő hivatalos intézményeken keresztül kívánják megoldani.

Szegedre visszatérve, milyen gaz­­­­dasági, fejlődési potenciált lát a vá­rosban? Mi lenne szükséges ah­­hoz, hogy a megyeszékhely utolérje a gyors reagálású Mórahalmot?
Szegedet olyan településekkel illene összevetni, mint Győr, Székesfehérvár, Kecskemét vagy Miskolc. Mondjuk ki nyíltan, Szeged abban a versenyfutásban, ami a megyei jo­­gú nagyvárosok között folyik, le­maradt az elmúlt években. A nagy beruházásokhoz szükséges ipari parkok fejlesztésében Szeged bizony leghátul kullog. Keresni kell a kormányzati gazdaságpolitikához való illeszkedés lehetőségét, mert akkor tud a kormányzat egy nagyvároson segíteni, ha megvan a fogadókészség, ha a település vezetői úgy érzik, hogy a kormányzati programok, gazdasági intézkedések segítik a mindennapjaikat. Együttműködésre van szükség. Sokkal könnyebb megtalálni a közös nevezőt azokkal, akikkel politikai nézetazonosságban vagyunk.

Milyen előnyt jelentene a sze­gediek számára, ha kiaknázhatnák ezt az együttműködést?
Egyszerűen megfogalmazva jobban lehetne élni. Ezt nem lehet máshogy kifejezni. Ha a gazdasági potenciál nö­vekszik, ha az egy főre eső jö­­vedelem nő, akkor az embereknek több pénzük jut fogyasztásra, többet tudnak megtakarítani, több pénz jut mondjuk a gyereknevelésre, vagy a családok mindennapi életéhez szükséges javak megvásárlására. Az a városvezető, aki gazdasági lehetőségtől esik el, az tulajdonképpen a polgárainak a gyarapodásáról mond le. Ezért van szükség arra, hogy minden település megpróbálja megtalálni a maga környezetéhez illeszkedő programot, le­­gyenek fejlesztési elképzelései és gazdasági tervei, amelyek adott esetben kormányzati se­­gítséget is kaphatnak.

Forrás: delmagyar.hu