Minden és mindenki megtalálta Rozit, aki algyőiként lett a legismertebb mórahalmi

Algyőiként lett a móra­halmi közösségi élet motorja: színtársulatot alapított, játszik, a helyi televízió indulásakor is ott volt, a homokháti város neki köszönheti első testvértelepülését, az erdélyi Csíkszentmártont. Magyar Istvánné, Rozi 72 évesen is aktív. Azt mondja, egyik titka az örökös kíváncsiság és érdeklődés, a másik a pozitív életszemlélet.

Magyar Istvánné, Rozi kedvenc étele a rakott cukkini, amit gyakran készít két unokájának. Kedvenc itala a jófajta áfonyás ágyaspálinka, amit almapálinkával készít és aszalt vörösáfonyával ízesít. Ez a színtársulat és az utazások kedvenc itala. Kedvenc úti célja Erdély.

Gyerekkorodban is már ilyen aktív voltál?
– Persze. Mindenféle mozgalom megtalált. Az úttörőmozgalom, majd a középiskolában az évfolyamtitkárság, a KISZ-titkárság, az irodalmi klubok. Min­dig fontos volt a közösség az életemben. Anyai nagyapám volt ilyen temperamentumú. Egyrészt tehát családból hozott dolog, aztán az életem úgy alakult, hogy mindenhol szervező voltam. Népművelő–könyvtár szakon végeztem, a munkám miatt rengeteg embert megismertem. A megyéhez való kötődésem és ragaszkodásom innen fakad: minden települést, annak papját, tanácselnökét, intézményvezető­jét megismertem. Algyőiként a Somogyi-könyvtárból kerültem ide. Amikor Nógrádi Zoltán polgármester lett 1994-ben, ő hívott Mórahalomra, így kerültem ide 1995-ben. A könyvtárban egy évet dolgoztam, mert Zoli látta, hogy engem igazándiból a Jóisten nem erre teremtett.

Könyveket is szerkesztettél Mórahalomról.
– A helyi embereket úgy lehet legjobban bevonni, ha együtt is­­merjük meg a településünket. Felkutattuk a régi tanyai iskolákat, a kisvasút, a közigazgatás történe­tét. Az ethoszt teremtettük meg Mórahalomról. Fontos volt, hogy a helyiek rácsodálkozzanak a múltjukra. A három krónika, ami 1999 és 2002 között jelent meg, a mai na­­pig nagyon fontos látlelet.

Nemcsak a háttérben tevékenykedsz, hanem amatőr színészként a helyi társulat alapító tagja is vagy.
– 2000-ben hoztuk létre a Mórahalmi Színtársulatot. Találtunk egy fotót 1938-ból, amikor István király halálának a kilencszázadik évfordulója alkalmából a helyi tanyai fiatalok előadták Sík Sándor István király-drámáját. Úgy gondoltuk, ha akkor meg tudták csinálni, akkor 2000-ben mi is képesek vagyunk erre. Soha nem gondoltuk volna azt, hogy ebből kinő majd egy mai napig működő amatőr színtársulat.

Honnan ez a rengeteg energia?
– Folyamatos bennem a kíván­csi­ság, az érdeklődés és az emberek szeretete. Valószínűleg nem tudnék otthon ülni a fenekemen. Érdekel, mi történik Deszken, Al­­győn, Földeákon, vagy éppen Sándorfalván. Követem az eseményeket, ha tudok, akkor jövök-megyek. Mórahalom első testvértelepülését, Csíkszentmártont is én hoztam 1994-ben.

Az amatőr színjátszás, az első testvértelepülés és a város monográfiája mellett mi az, amiben még első voltál?
– A kábeltelevízió is velem kez­­dődött, ott voltam az elején a többiekkel 2000-ben Duka Fé­­lixszel és Szécsi Gáborral. Ott is a mániám volt, hogy szerepeltessük a helyi értékeket. Volt egy Köztünk élnek című műsor, szinte már mindenki elment közülük, de olyan fontos arcok és emlékek maradtak meg a műsoron keresztül, amire a mai napig nagyon büszke vagyok.

Mi az, ami te még nem voltál?
– Énekes halott.

Mikor pihensz?
– Ha utazok, olvasok, amikor jó­­­­kat főzök a családnak, vagy együtt vagyok a barátaimmal, csa­­ládtagjaimmal. Rengeteget ol­­vasok, sokat készülök a kirándulásokra. Imádok utazni. Szívem szerelme Erdély, ahol legalább negyven alkalommal jártam.

Jelenleg a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesülete mórahalmi csoportjának vezetője vagy.
– Amikor nyugdíjba mentem, volt egy fantasztikus vezetője a csoportnak, Dohány Lászlóné, Etuka néni, aki engem kért fel a csoport vezetésére, bár nem voltam érintett. Átvettem a közösséget azzal, hogy néhány évig még elvezetem, ez volt 2004-ben. Meghatározó közössége ez is Mórahalomnak a többi mellett.

Nehéz volt rávenni erre a beszélgetésre. Azt mondtad, már 72 éves öregasszony vagy, kit érdekel a te életed. Jól tartod magad, tele vagy energiával. Ennek mi a titka?
– Néha én is bosszús vagyok, de nem szeretek panaszkodni, nem szeretek a bajaimmal foglalkozni. Az életet pozitívan élem meg. A másik az örökös kíváncsiság és érdeklődés. Igyekszem másoknak is jó példát mutatni.

Tele vagy energiával, ötletekkel. Milyen terveid vannak még?
– 72 évesen az ember már nem akar lenni semmi se. Van egy nagy könyvtáram, sokat olvasok, kirándulok, úszok és biciklizek.

Forrás: delmagyar.hu