Március huszonharmadika, a lengyel–magyar barátság napja alkalmából tartottak ünnepi rendezvényt „Sorstragédiák a II. világháborúban” címmel a mórahalmi Tóth János szakképző iskolában. Az eseményen különleges tárgyakat, például a néhai mórahalmi lengyel katona hagyatékából származó fényképeket láthatnak az érdeklődők. Jozef Marian Wrana Lengyelország 1939-es megszállását követően talált menedékre Mórahalmon, ahol azután családot alapított. De a Ruzsánál lezuhant repülő maradványát is megnézhetik az intézmény folyosóján létrehozott tárlaton.
A rendezvényt Nógrádi Zoltán polgármester nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, a történelem során a két nemzetet többször is egymás felé sodorta az az ezeréves barátság és erő, amely a mai napig összeköti őket. Kiemelte, a II. világháború idején Magyarország egyedüliként nyitotta meg határait a menekülő lengyel katonák és civilek előtt. Mindezt pedig teljes társadalmi és politikai egyetértésben tette.
Az esemény egyik illusztris vendége, Biernacki Karol, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja köszönetét fejezte ki, amiért a város iskolájában hagyománnyá válhatott a lengyel-magyar barátság megünneplése. A konzul arról beszélt, hogy a rendezvény és a kiállítás a szolidaritás, az együttérzés szimbóluma, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy gondolkodjunk azon, bár mi most békében élhetünk, mit hozhat egy esetleges háború.
Az ünnepi rendezvényen részt vett Oláh András Pál levéltáros, történész, aki a korszak rövid történelmi áttekintése után a tárlat legfontosabb üzenetéről beszélt. Arról, hogy mindig emlékezzünk! Mert bár nagyon sok évig hazánkban nem volt szabad emlékezni, az emlékezés szabadsága senkitől nem vehető el. A háborús események pedig soha nem ismétlődhetnek meg.
A lengyel-magyar barátság napját ünneplők között megjelent Várnai Szilárd, a mórahalmi lengyel katona, Jozef Marian Wrana fia is.
