Sári, Valika, Gréti, Esztike… ez nem egy óvodai névsor, hanem a ruzsai Borbála Kecskefarm négylábú lakóinak neve. Békés Tibor és felesége gondozza a 30 anyát és 1 bakot, hogy a tejükből sajtokat, joghurtot készíthessenek. Sárika a legkezesebb, legszófogadóbb, igényli, hogy simogassák, vakargassák. És hogy kicsoda Borbála, aki a farm névadója?
– A Szaffi című magyar rajzfilmben az öreg néni kecskéjét hívják Borbálának, róla neveztük el a farmot, lassan hét éve. Azóta készítjük itt a termékeinket, de magát a tejet is isszuk és áruljuk például a szegedi piacon. Egyre többen allergiások mindenféle ételre, és az a tapasztalat, hogy a kecsketejből készült finomságok jó hatással vannak az ő szervezetükre is.
– Úgy tudom, nem tanyasi környezetből jöttetek ide, Ruzsa mellé.
– Nem kifejezetten, bár én már huszonéves korom óta gondolkodtam egy kecskefarm létrehozásán. Aztán ide-oda sodort az élet, majd miután megismerkedtem a párommal, Szegedre költöztünk, egy panelba. Fél évig bírtuk, végül döntöttünk és léptünk. A városhoz közeli települések külterületeit néztük meg, végül Ruzsa mellett tettük le a voksot. Itt gyönyörű a környezet, pár lépésnyire van az erdő, mint a mesében. A falu is azonnal megtetszett, sokat nyomott a latba, hogy van minden, orvos, gyógyszertár.
– Változtatok a hét év alatt ebben a csodás természeti környezetben?
– Azt hiszem, igen. Most már a saját életünkben is az egészséges táplálkozásra, életmódra törekszünk. Takarmányozásnál csak az ellenőrzött abrakot adjuk a kecskéknek, és igyekszünk természetes módon legeltetni őket.
– Hogyan telik itt egy napod? Gondolom, nem kevés a munka ennyi állattal, még a stábunk érkezését is a legeltetéshez kellett igazítani.
– Úgy szoktam mondani, ez egy önként vállalt rabszolgaság. Szigorú menetrend szerint élünk és dolgozunk. Fejés, tejszűrés, legeltetés áprilistól novemberig, sajtkészítés, ami sok idő, több óra hossza. Aztán délután kezdődik elölről, legelés, fejés, satöbbi. Naponta kétszer fejünk, reggel hattól este nyolcig nem nagyon állunk meg.
– Akkor feltételezem, nem tervezitek növelni az állományt…
– Most azt mondom, hogy nem, legalábbis egyelőre. Ezt igazából a piac dönti el, de ha lesz is még beruházás, a farm mindenképpen megmarad egy két személyes családi gazdálkodásnak.
– A kecskékkel való foglalkozás számotokra munka, ebből éltek. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért szereted őket?
– Hát hogyne! Én nem is tudnám ezt máshogy csinálni. Mindegyiknek van neve, tudom, ki kicsoda. Túl sok energiát fektettünk már ebbe ahhoz, hogy szeretet nélkül lehessen velük foglalkozni.
