A Délutáni csevej elnevezésű programsorozat vendége volt Endrei Judit. A sándorfalvi bibliotéka rendezvénye előtt beszélgethettünk vele. Elmondta, úgy gondolja, hogy az idei őszi könyvtári napok tematikájába beleillik az aktív idősödés, ő pedig szívesen mesél arról, nyugdíjasként hogyan éli meg a múló éveket.  A „nyugdíjas” szó bizonyos emberekkel kapcsolatban szinte értelmezhetetlen, akár hány évesek. Ahogy Endrei Judit esetében is.

– Igen, időnként  megkapom, hogy miért nem ülök már a fenekemen otthon,  de hát nekem ez a nyugdíjas élet, nagyon szeretek emberek között lenni, írni, nyüzsögni, és ezt közvetíteni. Valóban a jól megérdemelt pihenő éveinket töltjük, de ez nem azt jelenti, hogy üljünk le, zárkózzunk be. Sőt! Tegyünk magunkért, mert ez a korszak már leginkább önmagunkról szól.

Judit igazi vidéki lány, egy kis faluban született, Szegeden járt főiskolára, majd a fővárosba került. Ott pillanatok alatt sztár lett, a klasszikus értelemben. Láthattuk a Híradó, az Ablak, a Napközi, a Tízórai, vagy például a Leporello és a Paraván című műsorokban. 1998-ban azonban befejezte a tévézést, a kereskedelmi csatornákon már nem jelent meg, A sors fintora, hogy most viszont korunk egyik legmodernebb csatornája, a youtube lett a „munkahelye”.

 – A Magyar Televíziós korszak után sem tétlenkedtem, könyveket írtam, mediátornak tanultam. Aztán elkezdtem működtetni a youtube-csatornámat. Nem félek képezni magam, hiszek abban, hogy mindenre képesek vagyunk az évek múlásával is, csak talán kicsit lassabban megy, mint a fiataloknak. Engem nem követnek annyian, mint az ifjú youtubereket vagy influencereket, de akik csatlakoznak hozzám, azok nyugodt, békés, értelmes tartalmakat találnak.

Judit most Szentendrén él,  a város szélén, nagyon szereti ezt a klasszikusan vidéki életformát, itt találta meg a számára tökéletes életteret. Mint mondja, nincsenek nagy álmai, vágyai, két lábban a földön jár. Igyekszik a mostani nehéz körülmények között is megtalálni azt, ami boldoggá teszi.

– A mai napi lelki kapaszkodóm: ahogy most itt, Sándorfalván kiszálltam az autóból, ebben a gyönyörű kora esti, kora őszi időben, abban a pillanatban megtelt a lelkem. Ennyi elég is volt.