Nyolcévesen mesét írt magának, aztán romantikus regényeket, később Kossuth-díjas költő karolta fel, és párjával is versbe illő módon, egy vonaton ismerkedett meg, és így költözött Mórahalomra a kárpátaljai Kopriva Nikolett, az Aranyszöm Rendezvényház munkatársa.
„Kopriva Nikolett első kötetében egy érett, filozofikus költőnő hangját vagy inkább hangjait halljuk, hiszen a versbeszélő énjei közti határvonal éppúgy elmosódik, miként a növényi és az emberi létezés közti határvonal” – írta Nikolett nemrégiben megjelent első kötetéről, az Amire csak a fák emlékeznek című verseskönyvről az Irodalmi Jelen művészeti portál és folyóirat szerzője, Debreceni Balázs.
Elvonulni a valóságból
Nikolett 1996-ban született Kisvárdán, de a kárpátaljai Munkácson nevelkedett. A Debreceni Egyetem szabad bölcsészet szakán diplomázott, majd esztétikából szerzett mesterfokozatot. 2015 óta publikál, 2019-ben az Irodalmi Jelen debütdíjával tüntették ki, 2020-ban Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíjban részesült.
– Gyerekkorom óta írok, nyolcévesen kezdtem el meséket írni, ez az első emlékem az írásról. Gyerekes mókázás volt ez, ki akartam magamat vonni a valóságból a történeteken keresztül. Ezek annyira magamnak készültek, hogy rá is írtam a füzetekre, hogy belenézni tilos – idézte fel velünk a kezdeteket.
Út az írás felé
Később regényekkel folytatta, ezek hosszú, romantikus írások voltak. Kamaszként kezdett verseket írni, de a próza közelebb állt hozzá.
– Már nem vagyok büszke azokra az írásaimra, a fiatalkori énemet látom bennük – mondta. Azzal, hogy talán érdemes lenne ezzel foglalkozni, akkor szembesült, amikor édesanyjának unszolására beadta egy versét egy tehetségkutató pályázatra Beregszászon, és első lett.
Ez a pályázat indította el az írás felé, majd a Kossuth- és József Attila-díjas kárpátaljai költő, Vári Fábián László karolta fel. Ő az Együtt című folyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke, abban jelentek meg Kopriva Nikolett első írásai.
Zsákutcának bizonyult
Egyetemi tanulmányairól azt mondta, szülei tanácsára választotta a szabad bölcsészet szakot, amelyet nagyon szeretett.
– Remekül éreztem magam az egyetemi éveim alatt, de a munkaerőpiacot tekintve sajnos zsákutcának bizonyult, mert a szakmában nem tudok elhelyezkedni vele sehol. Éreztem, hogy ez az én utam, csak sajnos a körülmények nem ennek kedveznek – magyarázta lapunknak. Mórahalomra versbe illő módon került: már Budapestre járt mesterszakra, amikor egy vonaton találkozott mostani barátjával.
– Úgy alakult, hogy én költöztem ide hozzá – mondta.
Forrás: delmagyar.hu
