Március elején mutatták be Zákányszéken a helyi műkedvelő színjátszók történetéről írt könyvet. A kiadványon szerzője, Tanács Klára több éven át dolgozott, hogy az utókornak emléket állítson a társulat tagjainak, vezetőinek.

– Atyaisten, de jó volt nekünk, mindig ez jutott eszembe a kiadvány készítése közben. A könyvvel az volt a célunk, hogy az utókor tudjon ezekről az emberekről, ne felejtsék el őket – mondta a zákányszéki Tanács Klára, a Fejezetek a lengyelkápolnai-zákányszéki műkedvelő színjátszás történetéből című kiadvány szerzője.

– Ebben az egészben nem én vagyok a lényeg, hanem akik ezt végigcsinálták az előző század elejétől a hetvenes évek végéig – szabadkozott Tanács Klára, a zákányszéki színjátszás krónikása. – Szabó tanár úr, Szabó István, a magyar kultúra lovagja amikor megtudta, hogy nyugdíjba mentem, tudta, hogy szeretek mással is foglalkozni mint a mosással, főzéssel, takarítással. Előállt az ötlettel, hogy hát te, Klára, látom, ráérsz, kellene egy kicsit foglalkoznunk a régi dolgainkkal, szedjük össze, örökítsük meg, beszélgessek a régi nagy amatőr színészeinkkel, és gyűjtsük össze a történeteket – idézte fel a kezdeteket a szerző, aki színpadon csak egyszer szerepelt, de súgóként, és mint fogalmazott, amolyan minden lében kanálként mindig ott volt a társulattal.

Piroska néni, az élő történelem

– Bevallom, egyre inkább tetszett a dolog. Horváth Józsefné Nógrádi Piroska néni, a harmincas évek sztárja, idős kora ellenére olyan memóriával és olyan emlékekkel rendelkezett, hogy öröm volt vele beszélgetni, többször vissza is tértem hozzá. Piroska néni volt az élő történelem. Ő mesélte, hogy úgy képzeljük el, hogy naplemente után lehetett menni próbálni, ami este 10-11 óráig tartott, akkor még egy kicsit hancúroztak, mert hát fiatalok voltak, hazaértek, Isten tudja mikorra, és hajnalban meg szóltak a szülők, hogy na, akkor gyerekem, aki legény volt az este, az induljon dologra, és akkor mentek aratni, kapálni, kaszálni.

Valamit kezdeni kellett vele

Ahogy egyre gyűlt az anyag, rájöttek, hogy valamit kezdeni kellene vele. Közben a könyvtár vezetője, Paraginé Tóth Edina megtudta, hogy min dolgozik, így a helyi újságban, az Életképekben, és a helyi internetes oldalon is jelentek meg írások. – Itt volt nekem ez a gyűjtemény, amit szerettünk volna hasznosítani. Álmodoztunk, hogy de jó volna könyvben kiadni. Most érkezett el a történelmi pillanat, hogy pénz is összejött és a Zákányszéki Otthonokért Egyesület ki tudta adni – magyarázta a szerző.

Bemutató és tisztelgés

Március 4-én mutatták be a kiadványt. – Boldogok voltunk, mert sokan el tudtak jönni a régiek közül. Örültünk egymásnak és az emlékeknek. A könyv tisztelgés azok előtt, akik annak idején idejüket, energiájukat nem kímélve dolgoztak azért, hogy valamit mutassanak ennek a falunak. Tudtak egymásnak és egymás sikereinek örülni. Nálunk ez nagyobb esemény volt, mint most a városban egy színdarab premierje – idézte fel emlékeit Tanács Klára.

Forrás: delmagyar.hu