Az első magyarországi óvodák megalapítójáról, Brunszvik Terézről elnevezett díjat vehetett át Novák Katalin államtitkártól Goráné Szűcs Erika. A kisgyermeknevelő 32 éve kezdte pályáját Szegeden, és ő is kíváncsi rá, meddig lehet ily fáradhatatlan derűvel dolgozni. Munkájáról a Szegedi Tükörnek beszélt.

– 32 éve kezdtem a pályát. Mióta 17 évesen kikerültem az iskolából, a szegedi bölcsődék az első munkahelyem – foglalta össze röviden Goráné Szűcs Erika az utóbbi több mint három évtized történetét. Eredetileg óvónő szeretett volna lenni, de mert nem játszott hangszeren, nem volt esélye rá. Egészségügyi iskolát végzett, ám mire befejezte, eldöntötte, nem ezt szeretné csinálni. Mivel bölcsődei gyakorlatot is teljesítenie kellett, a bizonyítványával elmehetett csecsemő- és kisgyermekgondozónak is. Az akkori Április 4. úti (ma Boldogasszony sugárúti) bölcsődében jelentkezett munkára, és felvették. Továbbképzésekre járt, mindig felnézett a tapasztaltabb kollégáira. A sok munka aztán meghozta gyümölcsét.

1993-ban az intézmény akkori vezetői, Magyar Adél és Bontovics Erzsébet létrehozták korai fejlesztő csoportot sérült kisgyerekek számára. Abban az időben még nem tudták, mivel is jár ez, Erika viszont kihívásnak érezte a feladatot, jelentkezett rá, és nagyon megszerette. Fiatalok voltak, Magyar Adéltól pedig rengeteget tanultak.

Amikor 1996-ban bezárták a bölcsődéjüket, átmentek gyerekestül, nevelőstül a Vedres utcába. Azóta ott dolgozik. Kialakítottak egy integrált csoportot is, ahol nemcsak sajátos nevelési igényű gyerekeket fogadnak, hanem normál fejlődésű kicsiket is, váltott műszakban, reggel hattól este fél hatig.

– A sajátos nevelési igény azt jelenti, hogy az átlagtól eltérő fejlődésű gyerekek egyéni bánásmódot igényelnek – magyarázza el Erika. – Az Odú Központ és egy szakértői bizottság véleménye alapján jöhetnek hozzánk korai fejlesztő vagy integrált csoportba. Hiszen az ép közösségnek húzóereje van.

Sokéves tapasztalata alapján hozzáteszi, az ép gyerekek az integrált csoportban megszokják, hogy van olyan társuk, aki kicsit más, mint ők, elfogadják, empatikusak vele, és segítik.

– Ez a munkám és a hobbim egyszerre, és nagyon szeretem, nem a pénzt nézem – mondta röviden arra a kérdésre, mi tartja a pályán, és mit mond a hozzájuk készülő fiataloknak. A fizetések ugyanis nem vonzók a szociális szférában. Erika úgy látja, minden évben felbukkannak alkalmas fiatalok, akiknek már az első mozdulatukon érezni, hogy szeretik a gyerekeket, és ezen dől el minden. Azzal már csak többek lesznek, hogy a tapasztalt kollégák segítik, csiszolják őket.

Meddig lehet ilyen odaadó lelkesedéssel dolgozni?

– Nem tudom – mosolyog Erika. – Én is kíváncsi leszek rá. Biztosan lehet, ha így csinálja végig a pályát valaki. Persze a korral egyre fáradékonyabbak leszünk, de mindig adódik olyan új dolog, amiért érdemes. És a munkaidő végén sem teszem le, mert még foglalkoztatnak a kihívások.

Kikapcsolódni is igyekszik hetente egy kis alakformáló tornával, családi kirándulással, otthon pedig olvasással.

Forrás: szeged.hu