Mórahalmon – hiteles források szerint – kisebb megszakításokkal, de 1942 óta működik fúvószenekar. Akkor még Leventezenekarként jegyezték. A háború viszontagságai után 1945-től újjáalakult, akkor már úttörőzenekarként. A világégés miatt a férfiaknak az országot kellett újjáépíteni, ezért hosszú hallgatás következett a zenekar életében. 1958 novemberében azonban újra feltámadt a lelkesedés és a régi tagok lassú visszatérésével 1959 januárjától megkezdődtek a rendszeres zenekari próbák. Megszólaltak az öreg, poros hangszerek, és a töretlen lelkesedést látva a Községi Tanács, a Párt úgy döntött, anyagi támogatással is bátorítja a régi/új fúvószenekart.

Az újjáalakult zenekar első nyilvános szereplése 1959. április 4-én volt. Fénykora is az 1959 és 1968 közötti tíz évre tehető.

A jelenlegi „nagy” zenekar szülői kezdeményezésre alakult meg, vagy ha úgy tetszik „újjá” 1994-ben. Egy nagyon fontos célt határoztak meg az akkori fúvóstanszakos szülők: a kistelepülésekre jellemző hátrányok leküzdésében segítsék azokat a fiatalokat, akiket fokozottan fenyeget az elkallódás veszélye. A hátrányok leküzdésében az olyan közösségeknek, mint a fúvószenekar, kiemelkedő szerepe lehet.

A ma 25 éves jubileumát ünneplő együttes olyan szintre jutott már, hogy nemcsak a helyi rendezvények meghatározó szereplője, hanem a térség kulturális életének is. Évente számos meghívás érkezik az ország különböző fesztiváljaira, de külföldről is sok felkérést kapnak (Vajdaság, Erdély, Németország, Lengyelország, Olaszország, Horvátország, stb.). Ezeken a fesztiválokon igen jó eredményeket ért el az együttes.

A hazai sikerek közül meg kell említeni a 2002-es IV. Csorvási Nemzetközi Fúvószenekari és Mazsorett Versenyt, ahol számos különdíj mellé a szakmai zsűri I. díját megkapta a mórahalmi mazsorett csoport és a fúvószenekar. Szintén hazai siker és legjobb példa a megújulásra a 2010 júniusában megtartott Nemzetközi Fúvószenekari Verseny Balatonföldváron, ahol az utánpótlás II. díjat, az ifjúsági zenekar pedig III. díjat kapott a neves zsűritől. 2013-ban az utánpótlás zenekar Nagybecskereken Nemzetközi Fúvószenekari Versenyen II. helyezést, 2018-ban pedig I. helyezést ért el.

A szakmai elismerésekhez nehéz út vezetett, de megérte. Ezt igazolja, hogy mindkét verseny előtt a nagyzenekar kért minősítést. 2002-ben a magyar Fúvószenei Szövetségtől: „Koncert-fúvós” kategóriában és „Show” kategóriában is kiemelt arany minősítést kaptak. 2009 januárjában nagyobb feladatra vállalkoztak. A Wasbe Kelet-Európai Fúvószenei Szövetség vezetőségétől kértek nemzetközi „B” kategóriában értékelést. Itt arany minősítést érdemeltek ki. 2013-ban minősült az utánpótlás zenekar is, ahol gyermekzenekari kategóriában szintén arany minősítést kapott.

A szereplések és különösen a felkészülések fontos részét jelentik a tagok megtartásának. Azáltal, hogy egy közösségben vannak, tudnak egymásnak segíteni, követik egymás civil életbeli eredményeit, szurkolnak egymás sikeréért. Talán ezért, 2016 augusztus 20-án a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke Vastag István és a Mórahalmi Fúvószenekar részére a Mórahalmi művészeti oktatásért, a fúvószenekari tradíciók ápolásáért végzett kimagasló tevékenységük elismeréseként Csongrád Megye Alkotói kitüntető díjat” adományozta.

A 25 éves munkájuk megünneplésére pedig megszervezték Mórahalom város önkormányzatával, a KOLO szerb kulturális központtal és a Mórahalmi Fúvószenéért Egyesülettel közösen az Első Nemzetközi Fúvószenekari Versenyt.  Mórahalom két fúvószenekara 3 kategóriában indult. Az Utánpótlás zenekar a „Gyermekzenekarok” kategóriában 94 ponttal I. díjat kapott. A Nagy zenekar „Tradícionális fúvószene” kategóriában 94 ponttal I. díjat, „Népzene” kategóriában pedig 98 ponttal Kiemelt I. díjat kapott.

Hagyományos újévi hangversenyt is rendeznek minden év január első napjaiban. Az Aranyszöm  Rendezvényházban több, mint 300 néző élvezheti ekkora a produkciójukat.

S hogy milyen ma zenekarosnak lenni? Erről az egyik trombitás tag a következőket írta:

Számomra a zenekar egy mentsvár. Az a búvóhely, ahová a szürke hétköznapok elől tudok menekülni. Az a fajta mentsvár, ahová, bármi történjék velem, mindig visszatérhetek, mert tudom, hogy visszavárnak. Mert tudom, hogy attól függetlenül, hogy milyen volt a hetem alakulása, mindig ott lesz nekem a péntek este 6 óra, ahol elfelejthetek mindent és csak a zenére tudok koncentrálni.A zene az én függőségem, az egyetlen olyan dolog az életemben, ami végig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá.

A teljes cikket a Tükörkép novemberi számában olvashatják.