1943. január 12-én indult meg a szovjet támadás a Don-kanyarban, amely napok alatt szinte teljesen megsemmisítette a 2. magyar hadsereget.
A Magyar Tartalékosok Szövetsége gyalogos emlékmenetet szervezett az ott megsebesültek és elesettek emlékére. Csütörtökön reggel indult a menetszázad a szegedi Belvárosi temetőből, majd a domaszéki állomás után Mórahalomra érkeztek, ahol a Mórahalmi Fúvószenekar indulói fogadták a vonulókat. Az eseményen Nógrádi Zoltán polgármester a 128 ezer apáról, férjről és fiúról beszélt, akik fogolyként, sokszor sebesülten hazavágytak szeretteikhez.
– Egy háborúban vannak győztesek és vesztesek. A győztes saját arcára formálja a történelmet, a vesztesekre pedig örökké emlékezünk. Hiszen ők azok, akik védtek egy ügyet, egy igazságot, a nemzet, a haza becsületét. Védtek mindent, ami fontos volt számukra, közben imádkozva és azt kérdezve önmaguktól: mindez mi végre történik?
A mórahalmi koszorúzáson előttük hajtott fejet az összegyűlt tömeg. Előttük, akik nem lehettek boldogok saját sorsukban, sarjaik azonban igen. Hiszen megörökölhették elődeik áldozatai révén a harc-és gyilokmentes jövőt.
– A Donnál elesett magyar katonák férfias kiállására, bátor küzdelmére emlékezik most a világ, az utókor és mi magunk is. A tisztelet hívta életre a mai megemlékezést, és ez a tisztelet kötelez bennünket arra, hogy megtartsuk magunknak a jövőt, amit ők nem érhettek meg, de nekünk megadatott. Hogy azt gondolhassák onnan fentről, a felhők közül: odaadtuk a mánkat a ti holnapotokért. – fogalmazott a polgármester.
A rendezvény Kopasz István mórahalmi plébános imájával zárult.
