Bár az eső elmosta a mórahalmi Széchenyi-ház, és az épületet díszítő dombormű avatását, az 1848-as szabadságharchoz méltó ünnepségen tisztelgett a közönség a hősök előtt az Aranyszöm Rendezvényházban. Nógrádi Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket, arról beszélt, hogy a fiatalok, a felnövekvők és a bölcsek együtt meg tudják határozni azt a közös pontot, a népléleknek azon attribútumait, amelyek mentén kiállhatunk magyarságunk, önazonosságunk és önbecsülésünk mellett.
– Van egy átokzsoltár, amely azt mondja: „Ne legyenek öregeid és ne legyenek ünnepeid!” Valóban, milyen átok ez! Hiszen ha egy népnek nincsenek ünnepei, akkor nincs, ami megkapaszkodó erőt jelentsen. És ha nincsenek öregei, akkor nincs, akiknek tanításait hagyományként tisztelve, generációkról generációkra tovább adva élhet a nemzet. Korunk nagy népek közötti csatája, kihívása, hogy ki találja meg a maga nemzeti öntudatát, önbecsülését, önértékelését. Hogy összetákolt nemzet leszünk-e, amely az első nehézség hatására széthullik, vagy megtaláljuk azt a kapcsot, lélektől lélekig, amely megemel bennünket és közös cselekvésre buzdít. Vagyunk. Létezünk. És a jövőt tervezzük!
A polgármester ünnepi beszéde után átadta a Márciusi Díjat Ótott-Kovács Erikának, a Móra-Tourist irodavezetőjének és Füge Ildikónak, az Arlechino tánccsoport táncpedagógusának. Az ünnepi rendezvényen a Forgatós és a Körösmenti Táncegyüttes adta elő „Egy gondolat bánt engemet…” című koreográfiáját, a rendezvényház előterében pedig Mórahalomról készült fotókat nézhettek meg az érdeklődők.
