Kérdések és válaszok – Emberek a szavak mögött
Angyalné Kovács Anikó, a Szegedi SZC Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskola igazgatója
A Móra-Net Tv új kezdeményezése egy körkérdés, mellyel közismert térségbeli személyeket szeretnénk kicsit közelebbről bemutatni. E néhány kérdés rövid megválaszolásával nem csak az olvasók tudhatnak meg érdekességeket és ismerhetik meg egy másik oldaláról a polgármestert vagy az igazgatót. Célunk mindezzel az is, hogy játékos formában arra késztessük a kitöltőt, hogy álljon meg néhány percre a hétköznapok monoton teendői közepette, és kerüljön közelebb önmagához.
1. Mikor írt (kézzel) utoljára képeslapot és kinek?
Ha a hivatalos, karácsonyi és egyéb ünnepi lapokat leszámítjuk, nem tudom idejét. Gyakran vásárolok képeslapot az utazásaim során, de inkább hazahozom emlékül. Középiskolás koromban voltam nagy levelező. Akkor rengeteget írtam képeslapokat is, illetve „sportot űztem” abból, hogy különleges levélpapírokat és borítékokat szerezzek, valamint különleges bélyegeket, amikkel elláttam a leveleimet. A szép papírok és borítékok iránti érdeklődésem megmaradt, most is vannak a fiókomban különlegességek, amiket ma az elektronikus kommunikáció idejében meglepetésként küldök el a címzetteknek.
2. Mit venne 3000Ft-ból egy vasárnapi ebédhez?
A családom alsó hangon öt fős, de ha a párokat is beleszámítom, akkor áll elő a valós létszám: nyolcan vagyunk. Hagyományosan vasárnap húslevest, valamilyen sültet és köretet, salátát szoktam felszolgálni. Ha ekkora összegből kell megoldani, akkor azt hiszem, tejszínes burgonya krémlevest, sült cékla köretet és talán rántott csirkemellet készítenék – bár ez utóbbiból nem futná sokra. Nagy háztartást viszek hétvégeken és ünnepeken.
3. Három kívánság az aranyhaltól.
Ez nagyon nehéz kérdés, mivel én mindig éppen akarok valamit. Az egészség természetesen az első helyen szerepel, mert anélkül a listáim további pontjai nem teljesülhetnek. Kérnék tőle egy korlátlan felhasználású repülőjegyet, amit utazásra használnék. A legutóbbi harmadik kívánságom éppen a napokban teljesült és az iskolámat érinti, így most megelégednék egy jó eperfagyival, hogy meg is ünnepeljem.
4. Mit vett el Öntől és mit adott a koronavírus?
Pedagógusként lételemem a gyerekek között lenni, állandóan emberekkel foglalkozni, ez nagyon hiányzik. A személyes kontaktok, nagy beszélgetések, baráti fagyizások és kávézások szerintem nagyon fontosak. Mindig nagy hangsúlyt fektettem akár diákjaim akár kollégáim körében arra, hogy erősödjenek a kapcsolatok a csapatban, ismerjük meg jobban egymást. A közös munka és a konfliktusok megoldásának is az egyik legfontosabb kulcsa, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mindenki másképp és másban jó, ezt a különbözőséget pedig a csapat előnyére fordítsuk. Hiányzik a valódi szemkontaktus a diákokkal, kollégákkal, amit monitoron keresztül nem lehet megvalósítani.
Ha pozitív irányból nézem a vírus helyzetet, akkor a sok embertől való távolodás kevesekhez való közeledést eredményezett. Sokkal több idő és energia maradt a családomra.
5. Egy dal, amit szeret, vagy néha eszébe jut.
Nagyon szeretem Philippe Jaroussky-t, talán amit legtöbbször meghallgatok tőle az Vivalditól a Filiae maestae Jerusalem. Szomorú dal, mégis a kifinomult tisztasága napsugarakat varázsol a legszürkébb, legfárasztóbb napba is.
6. Mit veszített el mostanában?
Idézhetném néhány barátomat, akik azt mondják, az élet napos oldalán élek. Nagyon szerencsés vagyok, mert nem értek igazán komoly veszteségek életemben. A nehéz helyzetekkel a családomnak köszönhetően jellemzően meg tudok küzdeni. Az egyszerűbb dolgok tekintetében pedig Marie Kondo-t idézném: „rend a lelke mindennek”. Nagyon ritkán veszítek el dolgokat.
7. Mire a legbüszkébb?
Talán arra, hogy mindig képes vagyok tanulni, megújulni. Borzalmas nehézfejű vagyok, mindig sok energiát kell fektetnem a tanulásba. Eközben állandóan hajt a tudásvágy. Az évek során öt diplomát szereztem, de már célba vettem a hatodikat és listán van a hetedik is.
8. Ha a világon bárkit meghívhatna ebédre, ki lenne az?
Nemrégen meghívtam valakit, akire nagyon felnézek, remélem elfogadja majd.
Ha kicsit szélesebb körből is lehet válogatni, Marie Curie-vel szeretnék egy jót beszélgetni egyszer. Az életének és a munkásságának csodálója vagyok, a gyermekei nevelésében is példaértékű számomra. Olyan világban szerzett két Nobel-díjat is, amiben a nők nem is nagyon tanulhattak, úgy nevelt két gyermeket eközben, hogy az egyikük író, a másikuk Nobel-díjas fizikus lett. Olyan erő és tudásvágy hajtotta, ami az akkori világban nagyon messzire emelte őt. Az életrajzát el szoktam olvastatni a diákjaimmal, nőként azt gondolom különösen fontos ilyen példákat látni magunk előtt.
9. Az életében elért melyik eredményére a legbüszkébb?
Sok kisebb és sok nagyobb dolgot tudnék felsorolni, amit el tudtam érni, mert olyan helyzetben voltam, hogy megtehettem, azonban van egy nagyon korai élményem a pályám elejéről. 10 éves gyerekek korrepetálását bízták rám az első iskolában, ahol dolgoztam, heti 3 alkalommal. Nem voltak túl motiváltak, minden egyebet csináltak volna, csak ne kelljen tanulni. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor talán két hét után megkértem őket, hogy vegyék elő a mai olvasmányt és csendben olvassák el. Mindegyik gyerek elővette a könyvét és olvasni kezdtek, nem volt ezer kérdés és vita, hogy miért ne. Abban az apró mozdulatsorban, hogy a könyvet elővették, kinyitották és olvasni kezdtek, rengeteg munkám volt. Azt hiszem, akkor megértettem valamit, amit nem lehet a módszertani tankönyvekből. Ebből az élményből nagyon sokszor nyerek motivációt a mai napig is, ha bármi kilátástalan küzdelemnek tűnik.
10. Melyik a legrosszabb szokása?
Célokat látok magam előtt legtöbbször, amik felé kitartóan próbálok haladni. Ha félresiklani látom a dolgok menetét, akkor gyakran ráduplázok az energiára, amivel küzdök. Számos esetben tapasztaltam már, hogy jobb lett volna előbb körülnézni, aztán eldönteni, miért küzdjek tovább.
11. Melyik volt élete legboldogabb napja?
Ez nagyon nehéz kérdés. Alapvetően pozitív a hozzáállásom az élethez. Volt már ismerősöm, aki megkérdezte, hogy vagy? Aztán gyorsan válaszolt is: minek is kérdezem, te mindig jól vagy! Vannak kiemelkedő napok, amik a maguk csodálatosságában sorsfordítók is egyben. Ilyen volt például az első gyermekem születése, amikor a karomban tartva őt tejes lelki metamorfózison estem át. Sarkaiból fordult ki a világ, s többé már nem voltam az, aki tíz perccel korábban. A maradéktalan örömet és talán a maradéktalan fájdalmat is azokkal tudom megélni, akik igazán közel állnak hozzám, ezek pedig a közvetlen családtagjaim.
12. Bakancslista első sora?
Ez könnyű kérdés. Nagyon szeretek utazni, ha valahonnan hazaérek, már keresem a következő úticélt. Egészen kicsiként, 4 évesen, magamtól tanultam meg olvasni, ami aztán örök szenvedély maradt. Így került a kezembe a falu könyvtárában még alsós koromban Joy Adamson könyve, az Elza és kölykei. Azt hiszem nagyon gyorsan szerelmese lettem a Serengeti Nemzeti Parknak. Szeretném bejárni, az ott őshonos állatokat természetes közegükben látni és persze naplementés szelfit készíteni a szavannán.
