Általában nem jellemző, hogy állandó kiállításnak ad otthont egy iskola, a zákányszéki oktatási intézmény azonban kivétel. Annak tágas és napfényes tetőterében ugyanis honismereti tárlatot rendeztek be. A gyűjteményt Miklós Lászlóné pedagógus mutatta meg stábunknak.
– Honismeretet tanítok itt az iskolában, és volt olyan tanítványom, aki nem tudta a nagymamája nevét. Pedig lényeges ismernünk először is a családunkat, a házunkat, majd a falut, ahol élünk, végül az országot. És a múltunkat, mert abból építkezünk. Úgy gondolom, a tankönyv mellett éppen a régi tárgyak által találkozhatunk ősi hagyományainkkal, szokásainkkal. Ezért találtuk ki ezt a kiállítást, amit egyébként a gyerekek is nagyon szeretnek.
– Honnan kerültek ide a tárgyak?
– Vannak újak, játékok például, azokat a gyerekek készítették a régiek alapján, kukoricababát, szekeret. Gyakran a szüleikkel együtt alkotják meg ezeket, aminek mi nagyon örülünk, addig is kikerül a telefon a kezükből. Az eredeti, régi tárgyak pedig felajánlások, diákok és kollégák hozták, de kaptunk egy szegedi hölgytől is. Amikor meghirdettük, hazamentek és lesöpörték a padlást. A honismereti szakkörös gyerekek pedig rendezgetik a holmikat és keresik az újabbakat.
– Melyek a legizgalmasabb tárgyak?
– Nekem nagyon kedves a Trianon társasjáték, amelyben vissza kell foglalni az elcsatolt területeket, vagy az építőkocka, ami nem fából, hanem kőből készült. Van egy szép, régi színházi ridikülünk is, illetve az üveg, amelybe rejtélyes módon kerültek bele a képek.
– Láthatunk itt dísztárgyakat és használati tárgyakat is…
– Igen, szeretnénk még egy régi asztalt székekkel, konyhai falvédőt felirattal és rongyszőnyeget. Akkor kialakítanánk egy lakószobát és egy konyhát. Ezekre még várunk. Ha valaki szívesen hozna régi tárgyakat, engem keressen az iskolában. Ha pedig megnéznék a tárlatot, előzetes bejelentés után lehet jönni, örömmel várunk minden érdeklődőt.
