Mórahalom három évtizede emelkedett városi rangra: az azóta megélt évek emlékei élesen jelen vannak a polgármester fejében, aki már a következő 50 évet tervezi. A 30 éve szerzett városi cím okot ad az ünneplésre, de a számvetésre is. Nógrádi Zoltán az elmúlt időszakot összegzi, hálát adva családjának, elődeinek és a szülőváros tenni akaró közösségének.
Beszédes számok: 50, 30, 25
Nógrádi Zoltán idén lett 50 éves és életének immár felét polgármesterként töltötte szülővárosában. A 25-ös szám azonban még valami miatt fontos.
„25 évesen a mórahalmiak bizalmának és kockázatvállalásának köszönhetően megválasztottak egy mindenféle tapasztalat és múltbéli bizonyítóerő hiányával bíró fiatalembert a település vezetőjének. Ezt a családomnak köszönhetem, mert a mórahalmi szüleim, nagyszüleim és dédszüleim alapján vontak mérleget rólam, hiszen én még akkor nem tudtam bizonyítani, éppen az egyetemről kerültem ki. Akkor választottak meg, 25 évesen, és ez így éppen 25 éve volt. Ebben az évben lettem 50 éves, ami egy megdöbbentő információ a saját magam számára is. Nehéz feldolgozni, valahol a harmincvalahány évnél leakadtam, de a tükör sajnos nem hazudik, mert minden reggel és este bizonyítja, hogy az idő valóban eltelt. Újabb fontos szám a 30. Ennek a 30 éves várossá válásnak az évfordulója az, ami az elért eredményekről szól, de a 30 évesben benne van az első rendszerváltó polgármester és az akkori képviselő-testület munkája is, valamint a korábbi tanácselnök kiemelkedő munkája. Nekik sokat köszönhetünk mindannyian.”
Az elrugaszkodást az elődök alapozták meg
Murányi György tanácselnök és Katona László rendszerváltó polgármester eredményei megalapozták a várossá válást és a demokratikus önrendelkezés feltételeit. Nógrádi Zoltán szerint mindez elévülhetetlenül fontos megállapítás, ha Mórahalomról van szó.
„Murányi György elődömnek köszönhető, hogy a város egy nagyon jó infrastrukturális háttérrel rugaszkodhatott el. Az még a rendszerváltás idején kuriózumnak számított, hogy egy teljesen szennyvízcsatornázott város volt ez, miközben más települések ezzel még évtizedekig küzdöttek. Nekem már csak az új városrészeket kellett bekapcsolni. A városnak a víz-, gáz-, szennyvíz-, elektromos ellátása egy nagyszerű infrastrukturális hátteret teremtett nekünk. Tehát Mórahalom infrastrukturálisan megalapozódott a tanácsrendszerben a tanácselnök elődömnek köszönhetően. Közjogilag, önrendelkezésileg, az önkormányzatiság szempontjából a Katona László vezette első, rendszerváltó testület volt az, amely megalapozta az én munkámat.”
A siker receptje: munka, gyarapodás, partnerség
A polgármester öt évvel ezelőtt úgy fogalmazott egy interjúban, hogy a város sikerének kulcsa a munka, a gyarapodás és a partnerség. Mindezt ma sem gondolja másképpen.
„A munka továbbra is megvan: most többet dolgozunk, mint 5 évvel ezelőtt. Továbbra is az a feladatunk, hogy úgy gyarapítsuk ezt a várost, hogy soha sem az adott pillanatnak megfelelő értékhalmazt állítsunk elő, hanem olyan hátteret, ami 10-15-20-25 év múlva az akkor itt élő mórahalmi generációk számára adja meg a lét és a jólét feltételeit. Ez a Homokhátságra mindig jellemző volt, minden generáció a következő generációnak adózott és értük dolgozott. Ennek haszonélvezői voltunk mi is, úgy tisztességes, ha mi is így adjuk ezt tovább. A partnerség az annyiban változott csak, hogy eddig a járási, megyei, országos intézményi partnerségben gondolkodtunk. Ez most átlépett a határon túlra is. A határon túli kapcsolatrendszerünk, nemzeti felelősségvállalásunk és az elszakadt nemzettestekben élő magyarok iránti felelősségérzet a városban ma már intézményes keretek között működik.”
Központban a gazdasági fejlődés
Amiben a legnagyobb elmaradása volt évtizedekkel ezelőtt a városnak, az a polgármester szerint a gazdasági eltartóképesség, melynek megerősítésén folyamatosan dolgoztak. A városvezető az itt elért eredményekre a legbüszkébb.
„Ez halmozta fel a legnagyobb bepótolnivaló feladatrendszert, ráadásul nemcsak az önkormányzaton, hanem a partnerségen és a közöttünk lévő szereplők akaratán is múlott. 30 évvel ezelőtt ez a város – akkor még az önkormányzati finanszírozást tekintve – nem volt rossz helyzetben, de amikor én átvettem, akkor már a költségvetés nagyon kegyetlen volt. Nagyon jól emlékszem az első költségvetésemre, mely mindjárt 40%-os hiánnyal indult. Bokros Lajossal hozható mindez összefüggésbe, aki 1995-ben lépett színre, mint pénzügyminiszter és komoly megszorításokat eszközölt, aminek legnagyobb elszenvedője az önkormányzati szektor volt. Akkor nekem, 25 évesen, elsőéves polgármesterként intézményeket kellett bezárnom, közalkalmazottakat, köztisztviselőket kellett elbocsájtani. Nagyon kemény időszak volt. Hitelt kellet felvennünk, hogy a béreket ki tudjuk fizetni. Mindez korábban nem volt jellemző. Ráadásul, mikor megválasztottak 1994. december 11-én éjszaka, az édesapámnak le kellett tenni a nagy esküt, hogy felelősen gazdálkodom, nem hozok a család nevére szégyent, nem pocsékolom el a belém fektetett bizalmat és hitelt nem vehetek fel. Ehhez képest, azzal kellett kezdenem a polgármesterségemet, hogy első évben hitelt kellett felvennünk ahhoz, hogy működni tudjunk. Ez egy nagyon kegyetlen élet volt, ráadásul engem 46%-kal választottak meg, tehát a város 54%-a nem engem akart. Igaz, hogy másik három embert, de nem engem. Ennek egy haszonélvezete volt, hogy a város képviselő-testülete összeállította a gazdaságfejlesztési munkaprogramot, ami azóta is él, 25 éve. Erre alapozunk. Akkor indult el a gazdaságfejlesztés, mondván, hogy a városnak nincs semmiféle gazdasági eltartóképessége. Nagyon kemény adórendeleteket hoztunk és nekiveselkedtünk a gazdaságfejlesztésnek. 15 évig egyetlen jóléti intézkedést nem engedhettünk meg magunknak, mert mindent a gazdaságba pörgettünk vissza. Köszönhető ez annak, hogy egy olyan képviselő-testület állt össze akkor (aminek összetétele majdnem ma is ugyanaz), amely vállalkozókból, gazdálkodókból, parasztemberekből állt, és nekik a legfontosabb az volt, hogy anyagilag kerüljön a város biztonságba. Ennek a haszonélvezete nyomon követhető ma úgy, hogy az első gazdaságfejlesztési programunk meghirdetését követő 20 év után tudtunk olyan intézkedéseket, döntéseket hozni, ami már kvázi a jólétet is tudta egy kicsit kezelni.”
Határon innen és túl ható vonzóerő
Mórahalom életében egyre erősebben vannak jelen a határon túlra nyúló funkciók. Ma már nem csak a Szent Erzsébet Gyógyfürdő miatt, hanem munkalehetőség és hivatali ügyintézés miatt is sok Szerbiából érkező látogatója van a városnak. Mindebben a település vezetője nagy potenciált lát.
„A városi funkciókban egyre nagyobb területre szeretném Mórahalom gravitációs erejét kifejteni, ugyanis jelen helyzetben a határhoz mi vagyunk a legközelebb eső város itt Csongrád megyében. Maga a Mórahalmi járás sem mondható már csak mórahalminak, ma már >>Vajdasági járásnak<< mondhatnánk, mert az ellátási és szolgáltatási területünk elhúzódik egészen Nagybecskerekig és Temerinig. Azt szeretném, ha ez a hatóerő, ami népességvonzásban, gazdaságban megnyilvánul, ezt a territóriumot le tudja fedni. Mórahalomnak legyen mindig elég ereje ahhoz, hogy ki tudja fejteni a pozitív hatást, amit a város fel tud vonultatni a környező településekre is. Amikor 15 évvel ezelőtt a regionális kutatóközpontok értékelték a városokat, és azok gravitációs erejét, akkor azt állították, hogy Mórahalom kiszökkent a hátrányos helyzetből, de még mindig nem érzékeli a fejlődésének, fejleszthetőségének erejét a környezetére. Most már érezteti, ez nyilvánvalóan látszik, de azt szeretném, ha ez folyamatosan bővülő hatáskörű lenne. Tehát a város fejlesztése nem öncélú, hanem ez a járásra és a járáson kívüli, főleg határon túli területeken is meg kell megnyilvánuljon.”
Minden generáció fontos
A városvezetés számára – akár a gazdasági, infrastrukturális és kulturális fejlődést vesszük figyelembe – minden generáció fontos. A Képviselő-testület tudatosan gondot fordít a fiatal családoktól az egyedül élő tanyai idősekig minden mórahalmi polgárra.
„Ma már nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden generáció számára megalapozzunk valamit, amivel biztonságosabbá tesszük az életét. Tehát, azt mondjuk, hogy az ide születőknek bölcső akarunk lenni, az itt élőknek, akik itt aktívan dolgoznak, nekik egy olyan szerethető életteret akarunk, amely a család számára megadja a megfelelő biztonságot és közösségi összehajlást. A legidősebbek számára pedig gondoskodást szeretnénk nyújtani, akár úgy költöztek ide, akár itt élték le az életüket. Minden generációra kell figyelni. Volt, amikor csak a gyerekekre, volt, amikor csak a munkavállalókra koncentráltunk, ma már minden generációra figyelünk.”
Mórahalom 50 év múlva?
„Én személyesen mindig 50 évre tervezek, de ez nem azt jelenti, hogy ezt én akarom végigcsinálni. De a tervek szintjén 50 évre szeretném az irányokat megalapozni. Aztán, hogy majd az utódaim ezt viszik-e tovább vagy sem, az az ő döntésük lesz. De egy városnak az életét, a létét nem lehet >>just in time<< alapon (éppen időben – a szerk.) csinálni. Annak nagyon hosszú távú lefutása kell, hogy legyen. Filozófiailag meg kell határozni, hogy mit szeretnék a városból, hogy szeretném látni a várost 50 év múlva.
És hogyan szeretném látni a várost 50 év múlva? Jóval nagyobbnak. Egy nagyon-nagyon komoly életminőséget biztosító települési környezetben. Mivel a természetes fogyás itt is jellemző, tudjon ide vonzani humánerőforrást, szellemi tőkét, vállalkozást, gazdasági erőforrást. Nagyon szeretném, ha a most itt született gyerekek tősgyökeres mórahalmiaknak vallanák magukat és fogadni tudnák az ide érkező, folyamatosan betelepülőket, mert a városnak nagyobbnak kell lenni. Ötven év múlva ennek a városnak kb. 15 ezer főnek kell lenni.”
