Erdélyben, Kászonjakabfalván vettek részt a mórahalmi Kapocs Népfőiskola munkatársai és önkéntesei a Csíkszépvizi Gyermekotthon nyári táborának megvalósításában. A 6-20 éves gyerekeknek, fiataloknak gyűjtöttek tartós élelmiszert és tisztálkodó szereket, valamint vásároltak játékokat, könyveket.
Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány elnöke, Albert Zsófia, Pál Katica és Pora Edith szervezők így mesélnek az együtt töltött napokról:
– Július 7-én, hétfőn reggel egy nagy csapat gyereksereggel, (összesen 28 gyerek úgy lány, mint fiú, megjegyzem, hogy a fiúk voltak többségben) megérkeztünk Kászonjakabfalvára, a tábor helyszínére. Mivel utunk Nyergestetőn át vezetett, így nem feledkeztünk el megemlékezni a hősökről sem, akikről Kányádi Sándor költő Nyergestető című költeményében így ír:
„álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.”
Megnéztük a kopjafákat és az erdőt, amely ugyancsak Kányádi szerint zöldebb, mint máshol:
„Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon”
A táborban mindenki elfoglalta a szállását. A lányok külön szobát kaptak, a fiúk az emeleten foglalták el a helyüket. Az előadó teremnek kineveztük a „csűrt” (szénatároló pajta) és megtörtént az első foglalkozás, mindenki kiválasztott egy személyt és bemutatta. Ezután citera kísérettel gyerekdalokat tanultak a gyerkek.
Másnap reggeli tornával indult a nap, izgatottan várta mindenki a magyarországi vendégeinket, akik szerencsésen meg is érkeztek. Megtörtént a barátságos bemutatkozás és nagy öröm töltött el mindenkit, hogy ilyen csendes, szép környezetben lehettünk. Este egyeztettük a programokat, és megtudtuk, hogy lesz csillámtetkó, memória labda, gyöngyfűzés, ki mit tud vetélkedő, katolikus mise, társasjáték party, kézműveskedés, népdal és néptánc tanulás (bukovinai), röplabda, foci, asztalitenisz, kalácssütés, szóval mind olyan tevékenység, melyek felkeltették a gyerekek érdeklődési körét, szívesen részt vettek a foglalkozásokon.
Ezúttal szeretnénk megköszönni az egész mórahalmi közösségnek a sok ajándékot és a tartós élelmiszert.
Nem utolsó sorban Kovács-Tanács Istvánnénak, Francia Dórának, Dimény Ibolyának és Borsodi Ákosnak a sok élményt, amit tőlük kaptunk. A gyerekekhez a bátorító és szép szavakat és a vidám foglalkozásokat. Hála és köszönet minden jóságotokért, fáradtságot nem ismerő segítségetekért.
Nagy szeretettel és tisztelettel várunk vissza, abban a reményben, hogy mihamarabb lesz lehetőség ilyen felemelő együttműködést megérni!
Íme, néhány visszajelzés a gyerekektől:
„Zsófi néni tessék szíves a Tiszti bácsival megbeszélni, hogy legyen még ilyen tábor és legalább két hetes!”
„Nagyon köszönjük a hintát, a sok finomságot, és a gyöngyöket, amelyekkel örömet tudtunk szerezni az itthon maradt nővérünknek is.
„Ugye még tetszenek jönni?”
„Mi nagyon várjuk, hogy táncoljunk és énekeljünk!”
„Ez a tábor nekem is, és a társaimnak is nagyon jól telt. Nagyon tetszett, hogy a szervezőkkel közösen tudtunk bekapcsolódni a játékos programokba. A felnőttek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, mindenben számíthattunk rájuk. Nagyon szépen köszönjük ezt a csodálatos pár napot, reméljük, hogy jövő évben is találkozunk.”
Kívánom az egész Mórahalmi közösségnek Isten áldását! Köszönetemet fejezem ki a mórahalmi Kapocs Népfőiskolának az együttműködésért!
Üdvözlettel,
Gergely István Tiszti
