Szokatlan helyszínen forgatott stábunk a napokban, mégpedig a mórahalmi salakmotor pályán. Ott találkoztunk a sándorfalvi edzővel, Kristóf Pállal, és ifjú tanítványával, Sárközi Zsolttal. A sportolók helyzete úgy alakult, hogy ez az egyetlen, jól használható terep a megyében, ezt újítgatják, javítgatják a szegedi salakmotorosokkal együtt. Céljuk, hogy megmaradjon számukra gyakorlási lehetőségként ez a kiépült pálya. Kristóf Pál tudja, milyen a jó terep, hiszen ő maga is versenyző volt.
– 1976-tól motoroztam Szegeden a SZEOL- pályán, a magyar bajnok Zahorán Laci bácsi volt az edzőm. Aztán jó pár év múlva abbahagytam a sportot, majd amikor a fiam 10-11 éves lett, belevágtunk együtt. Alakult Szegeden egy csapat, azóta pedig nem szabadulunk a motorozástól, és igyekszünk minél több fiatalt toborozni.
Sokan úgy vélik, a motorozás elsősorban technikai sport, vagyis a klasszikus értelemben nem is igazán sport.
– Annyira azért sport, mint a sakk. Viccet félretéve, mindenképpen kell egy jó kondi, egy jó állóképesség, fizikai erőnlét. Ami inkább probléma, hogy nem olcsó, nagyon nem. Talán ezért nem megy annyira mostanában itthon. Külföldön jobbak a lehetőségeik a versenyzőknek. Lengyelország a legeredményesebb, évek óta ők adják a világbajnokokat. De azért mi sem adjuk fel.
A salakmotorozásnak- az edző elmondása szerint – nem csak élvezeti értéke van, hanem arra is kiváló, hogy amikor a fiatalok megkapják a jogosítványt a segédmotorra, és előtte már űzték ezt a sportot, megtanulják érezni a veszélyt, megtanulnak esni, kevésbé kerülnek olyan szituációba, ami balesethez vezet.
– A salakmotorozás egyébként veszélyes sportnak számít, bár a védőruha többnyire segít az eséseket olcsóbban megúszni. Tanítványomnak, Zsoltikának is volt nemrég egy bukása itt edzésen, de ügyesen megoldotta, időben elengedte a kormányt. A motor ugyan összetört, de Zsoltika szerencsére nem. Ő egyébként rendkívül tehetséges. Kiskora óta ismerem, régóta láttam, hogy mennyire jó érzéke van a motorozáshoz. Már azon látszott, ahogy felült a kis motorjára. És fanatikus is, ahogyan én. Anélkül nem megy. Bízom benne, hogy versenyző lesz belőle.
Sárközi Zsolt 12 éves és mindene a motorozás, felnőttként is ezzel szeretne foglalkozni. És bár inkább a kétkerekűjét hajtja, minthogy nekünk nyilatkozzon, azért pár szót tudtunk vele beszélni.
– Négyéves korom óta motorozok, egy kis járgánnyal kezdtem, egy pitbike-kal, amit ajándékba kaptam. Rögtön beleszerettem. Nagyon élvezem a motorozást, főleg a gyorsaságot, a száguldást, az nagyon jó érzés. A szüleim ugyan féltenek, de én egyáltalán nem félek. Példaképem nincs, csak magamnak akarok megfelelni.
