A rendezvényt május 27-én tartották meg Domaszéken, a Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban. A téma az „Utak és jövőkép a fiatalok nevelésében”, mottója pedig „Isten mindent újjá tesz” volt.
A konferencia előestéjén Gulyás Péter szervezetfejlesztő tartott képzést A közösségvezető attitűdjei címmel. A pénteki programot közös szentségimádás zárta.
A konferencián részt vettek az egyházmegye területéről érkezett fiatalok, katekéták, pasztorális munkatársak és lelkipásztorok. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök ünnepi megnyitóbeszédében kiemelte a kétirányú misszió jelentőségét. Egyrészt az Egyháznak törekednie kell olyan pasztorális utakat találni, amelyeken sikerül elérni az ifjúságot, másrészt motiválnia kell a fiatalokat, hogy ők maguk keressenek keresztény közösséget. A „kilépés és a meghívás missziójához” szükség van az ilyen konferenciákhoz hasonló fórumokra, találkozókra és átgondolt tervezésre – fejtette ki a megyéspüspök.
A konferencia első előadását Ifjúságpasztoráció Magyarországon: van-e stratégiánk? címmel Gábor Miklós, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottságának irodavezetője és Kámán Veronika, az iroda asszisztense tartották. Előadásukban bemutatták az ifjúsági bizottság tevékenységének területeit és beszéltek arról a negyedévente megtartott konzultatív fórumról, amely az egyházmegyék ifjúsági referenseit és az irodák munkatársait fogja össze.
Gábor Miklós szólt Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa fiatalokhoz való viszonyáról és a három pápa ifjúságpasztorációs koncepciójáról. Az előadás keretében bemutatták a 2015-ben tartott országos ifjúságpasztorációs tanulmányi napok záródokumentumát, mely egyfajta országos ifjúsági stratégia alapjának is tekinthető.
A második előadást Fábry Kornél, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárságának főtitkára tartotta, aki a közösségvezetők lelkesedéséről és lelkesítéséről beszélt. Bevezetőként Szent Ágoston püspök gondolatát idézte: „Benned is égnie kell annak, amit másokban lángra akarsz lobbantani.” Kiemelte, hogy egy közösségvezetőnek egyszerre kell lelkesítenie és lelkesnek maradnia, továbbá képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza, mi a célja a szolgálatának. Legtöbb erőnket arra fordítjuk, hogy mit és hogyan végzünk. Kevésbé beszélünk arról: Miért tesszük? Miben hiszünk? Miért fontos ez nekünk? Fábry Kornél előadását gyakorlati tanácsokkal zárta.
A konferencia jó alkalom volt arra, hogy bemutassák a „Vitorla” egyházmegyei közösségvezető-képzést, amelynek programjáról és az ott szerzett tapasztalatokról három „matróz” (a képzésben részt vevő személy) beszélt. A szervezők jelezték, hogy októberben indul újabb képzés, amely iránt a konferencia résztvevői közül is többen érdeklődtek.
Ezt követően kiscsoportokban dolgozták fel a témát, majd olyan jól működő gyakorlatokat mutattak be, amelyeket az egyházmegye plébániáin könnyen meg lehet valósítani. Bemutatkozott az Antióchia mozgalom és két plébániai ifjúsági csoport, melyek közül az egyik egy kistelepülésen, a másik pedig egy városban működik. Szó volt az általános iskolás korosztály hitébresztéséről, a budapest-zuglói Páduai Szent Antal-plébánia közösségi tapasztalatairól, a résztvevők kipróbálhatták a kisgyerekek hitoktatásában alkalmazható padlókép módszert, valamint ötleteket kaptak ministránscsoportok indításához is.
A konferencián elhangzottakat Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye ifjúsági referense összegezte. Kiemelte, a fiatalok megszólításában mindenkire szükség van: minden fiatalra, minden katekétára, a lelkipásztorokra és minden világi hívőre. A közösségépítés módszereit nem lehet megkerülni, de az első lépés, amely magával ragadó lehet, a személyes tanúságtétel. A résztvevők megfogalmazták: nem szabad, hogy a konferencia csupán egy rendezvény maradjon a sok közül – tovább kell építkezni. Az első lépés, hogy hazatérve az ott megfogalmazott kérdésekre személyes válaszokat adjanak.
Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Irodája
Fotó: Kiss Gergely
