Néptáncosaink a Somogy gyöngyszemének is méltón nevezhető, Zselickisfaludon töltöttek 6 napot júliusban. Mi, szülők, néptánctáborba írattuk fel gyermekeinket, és a jelentkezéskor még csak abban voltunk biztosak, hogy egy gyönyörű, dombvidékes tájon, egy csodaszép pici településen újabb tánclépéseket sajátítanak majd el, és reméltük, hogy jól fogják magukat érezni.
Most, hogy eltelt ez a néhány nap, és részt vettünk szülőként a táborzárón is, már látjuk, hogy ez az élmény, amit gyermekeink magukkal hoztak, nem leírható egy „egyszerű” néptánctábor elnevezéssel, ezért gondoltuk, hogy megosztjuk amit gyermekeink átéltek.
A csodás somogyi dombok között az Örökség Gyermek és Népművészeti Egyesület Élménytábora 120 fős rekord létszámmal indult el, ahova a mórahalmi gyermekeknek sikerült bekerülnie. A tábor 3. alkalommal került megrendezésre, és a maximális befogadó képessége kihasználásra is került ez alkalommal.
A tábor erős szakmai stábbal rendelkezett: a tábor vezetője Asztalos-Kiss Zsuzsanna néptáncpedagógus-szervező, Horváth Tibor és Zóka Éva házigazdák-táborvezetők és néptáncpedagógusok (velük néhány gyermek már az elmúlt nyáron az Ágota táborban is találkozott), a fiatalabb korcsoport – így a mi gyerekeink oktatói Nyemcsokné Kárpáti Katalin és Nyemcsok Pál táncpedagógusok hegyközi táncokat oktattak, az idősebb korcsoport oktatói pedig Fundák-Kaszai Lili és Fundák Kristóf táncpedagógusok voltak. Biztosak vagyunk abban, hogy a legjobbaktól tanulhattak.
A gyerekeket a tábor nyitó napján a Szennai Skanzenban várták a pedagógusok. Itt a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal ismerkedhettek meg, ezt követően foglalhatták el a zselickisfaludi táborhelyet.
A táncos foglalkozásokon túl minden nap közösségi programokon vettek részt, kihasználva a környék adta természeti csodákat, mint például ellátogattak Patcára, a Katica élménytanyára, ahol kipróbálhatták a fánkcsúzdát, víziparkot, gokartot is többek között. Vagy lehetőségük nyílt a korán kelőknek a népi hagyományok alapján, egy hajnali kaszáláson részt venni, azt kipróbálni, amiért persze Betyár Tallérokat lehetett gyűjteni, amelyet beválthattak a megadott állomásokon, de volt somogyi népviseleteket bemutató viseletbemutató is a kis csapat részére. Kipróbálhatták az íjászkodást is.
Csapatépítő eseményekkel segítették a gyerekeknek, hogy megismerjék egymást, könnyebben nyissanak egymás felé. A csapatokat véletlenszerűen állították össze, amik somogyi betyárok neveit kapták, mint például Patkó Testvérek, Mészáros Pál, Juhász András, Gelencsér Jóska, Belgrád Fülöp Jancsi. A csoport feladatokban ügyességi játékok voltak, valamint a csapat névadó betyáráról egy koreográfiát is kellett készíteniük, a legjobbak díjazására a táborzárón került sor.
Kézműveskedéssel színesítettek minden napot. Volt lehetőség pásztorsíp készítésére, volt olyan ügyes kis legény, aki készített több mint 20 darabot is. A lányok keszkenőket hímeztek, amit haza is hozhattak, szebbnél szebb darabok készültek, és agyagedények is készültek szép számban.
Esténként táncház és retro party színesítette a programot a nap zárásaként, ahol kedvükre rophatták a szilágysági, felcsíki, sárközi, kalocsai táncokat, és kedvenc dalaikat teli torokból énekelték.
A napi próbák fegyelmet, kitartást igényelnek, általában is, hiszen több órán keresztül kell fegyelmezetten viselkedni, de mindezt mókával, kacagással, vidámsággal fűszerezve élték meg. A gyerekek legtöbben rendelkeztek a táncos fogalmak ismeretével, hiszen ezeket a szakmai alapokat a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskolában elsajátították, így a próbák is gördülékenyen folytak, élvezték minden percét. A mórahalmi gyerekek ugyanolyan büszkén állhattak a színpadon, mint a mellettük táncoló Szekszárdi Bartina Néptánc Egyesületből érkező gyerekek, akik számos hazai és külföldi fesztivál sikeres résztvevői és díjazottjai. Nekünk, szülők számára ez is nagy jelentőséggel bír, hogy egy ilyen „mezőnyben” táborozhattak, szerezhettek barátokat, és erősíthették meg ezt a kis néptáncos közösségüket. A tábor zárásaként színvonalas műsorral mutatták be nekünk az ott összeállított koreográfiát a hegyközi táncokból.
A táborban egy kis családként működtek együtt, mindennek megvolt a felelőse, segítették egymást. Ha kellett, pedagógusuk, Szabóné Z. Nagy Diána az anyukájuk is volt, ez nélküle nem jöhetett volna létre. A gyerekek és a szülők nevében is köszönjük, Dia, hogy ezekben az élményekben részesülhettek a gyerekek. A hazafelé vezető út nem volt elég arra, hogy elmeséljenek mindent, annyira tartalmas, sokrétű, élménnyel teli hetük volt. A táborzárón a szervezők elmondták, hogy visszavárják a gyerekeket jövőre is Zselickisfaludra.
MAMI-k (a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola lelkes anyukái/apukái)
