A lengyelországi Uniejówból és Baligródból érkezett delegáció Mórahalomra, a lengyel-magyar barátság tiszteletére rendezett programsorozatra. Péntek délelőtt a Szent László Katolikus Általános Iskolában a Wojtyla Kupa sakkversenyen mérhették össze a tudásukat az egyházmegye iskoláinak diákjai, valamint a lengyel partneriskolák tanulói.
A délutáni program a Szent László király-templomban kétnyelvű szentmisével indult, amelynek keretében megszentelték és visszahelyezték a címerpajzsot, a Mórahalomra internált lengyelek egykori hálaajándékát. A második világháborúban a vallásos lengyelek a harci gépekhez, járműveikhez erősítették a Mária-ábrázolásaikat, bízva annak csodás erejében. A nemzetközi egyezmények értelmében a Magyarországra került lengyel katonai egységeket lefegyverezték, a katonák pedig a szent képeket leszerelték és maguknál tartották. A háborút követően a Mórahalmon maradt Marjan Wrona a nála levő Mária-ábrázolást egy tőr alakú dísztárgyba helyezte el, amelyet a lengyelek nemzeti jelképével, a fehér sast ábrázoló gombokkal díszített. Ezt a helyieknek szánt hálaajándékot később a mórahalmi templomban helyezték el. Egy korábbi felújítás következtében azonban a tárgy egy ideig nem volt látható a templomban, később kalandos úton visszakerült Marjan Wrona fiához, Várnai Szilárdhoz. A relikviát a Várnai család visszaadta a mórahalmiaknak, ezt az ereklyét szentelték meg és helyezték el a templomban, ünnepélyes keretek között.
A misét követően a Mórahalmi Fúvószenekar adott műsort, majd vezetésükkel a résztvevők átvonultak az egykori laktanyához, és megkoszorúzták az épület kétnyelvű emléktábláját, amely emléket állít a második világháborúban Mórahalomra érkezett lengyel katonáknak és az őket segítő helyi közösségnek.
Az eseményen megjelent és az emléktáblánál koszorút helyezett el a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének konzulja, Andrzej Kalinowski, és katonai attaséja, Slawomir Mnitowski, valamint a szegedi lengyel közösség tagjai is.
Az ünnepi megemlékezésen Nógrádi Zoltán polgármester beszédében arról szólt, hogy a mórahalmiak nagy-nagy szeretettel és odaadással fogadták annak idején a lengyel katonákat, akik közül többen nem is indultak tovább, hanem családot alapítottak, és nagyszerű tagjai lettek a helyi közösségnek. A lengyel-magyar barátság kapcsán a polgármester kiemelte, testvérnek lenni sorsközösség, édes kötelezettség és küldetés is egyben. Ez a sorsközösség évszázadokon keresztül vitte azonos mezsgyén a két nép útját, amely sosem került egymással szembe. Hozzátette, az a dolgunk, hogy a testvéri kapcsolatot megtartsuk, bármit is gondolunk adott pillanatban a politikáról és annak érdekeiről.
Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja szintén szólt a megjelentekhez. Mint elmondta, van egy varázsszó, amely úgy hangzik: emlékezet. A lengyelek és a magyarok nagyon jól tudják, mit jelent egy nép életében az emlékezet, hiszen a lengyelek nem maradtak volna meg, mint állam, mint nemzet, ha nem nevelik bele az egymás után következő generációkba a tiszteletet a történelem iránt. Hozzátette, ugyanez vonatkozik a magyarokra is. A szegedi konzul beszéde végén arról szólt, hogy ugyan a politikai életben vannak bizonyos nézeteltérések, mégis úgy véli, a régi tisztelet és szimpátia megmaradt egymás iránt, és nincs olyan erő, amely éket verhetne e két nép közé.
