Kérdések és válaszok – Emberek a szavak mögött
Magyar Istvánné Rozi nyugalmazott népművelő, közösségszervező
A Móra-Net Tv új kezdeményezése egy körkérdés, mellyel közismert térségbeli személyeket szeretnénk kicsit közelebbről bemutatni. E néhány kérdés rövid megválaszolásával nem csak az olvasók tudhatnak meg érdekességeket és ismerhetik meg egy másik oldaláról a polgármestert vagy az igazgatót. Célunk mindezzel az is, hogy játékos formában arra késztessük a kitöltőt, hogy álljon meg néhány percre a hétköznapok monoton teendői közepette, és kerüljön közelebb önmagához.
- Mikor írt (kézzel) utoljára képeslapot és kinek?
Erdélyben írtam utoljára, nem is képeslapot, hanem levelet, az ott élő egyik legkedvesebb barátnőmnek, amikor megszakadt a mobil kapcsolatunk. Úgy 4-5 éve lehetett. Én viszont minden évben képeslapot kapok Zalaegerszegről névnapra, születésnapra, karácsonyra. Ilyenkor mindig meghatódok Anitától, aki 20 évvel ezelőtt lakott nálam egyetemista korában. Azóta jönnek a képeslapok.
2. Mit venne 3000 Ft-ból egy vasárnapi ebédhez?
Tárkonyos raguleves Bözsi- (Csíkszentmárton) és Rozi-módra, hozzá rakott cukkinit, amit mindenki imád, mellé pedig tiramisu vagy citromos álom lenne, amit a lányaim tudnak fantasztikusan elkészíteni.
3. Három kívánság az aranyhaltól.
Egészség, egészség, egészség! Jókedv és derű, amivel nemcsak az én napjaim szépek, de másokra is ragad, jut belőle. Talán még beleférhet az utazás is, hogy ne csak reméljük, de meg is éljük, hogy újra felfedezzük a világot. Én már csak ezt a gyönyörű kis országot!
4. Mit vett el Öntől és mit adott a koronavírus?
Elvette a közösségeimet, a barátaimat, az együtt töltött idő szépségét. A családommal a COVID kezdete óta ugyanúgy találkozok a mai napig, a vasárnapi ebéd szigorúan nálam van! Hiányoznak a filmek, a kiállítások, a koncertek, a színházi előadások és persze a jóízű beszélgetések! Ezek nagyon hiányoznak!
És amit adott… Az itthon töltött idő értékét, a főzőcskézést, az olvasás szépségét, a séták, kerékpározás örömét. Ez utóbbiakkal hoztam rendbe a protézis előtt álló térdemet is, és ez hatalmas öröm. Megcsináltam!
5. Egy dal, amit szeret, vagy néha eszébe jut.
Édesapámnak volt egy I. világháborús nótája: „Kimegyek a doberdói nagy hegyre” című. Ha a közösségeimmel vagy a kórussal hazafelé utaztunk, mindig rázendítettünk, dalra fakadtunk. Ez a dal soha ki nem maradhatott a repertoárból. Ilyenkor mindig azok a gyerekkori, nyári esték jutottak eszembe, amikor édesapám szép mély hangján ezt a dalt énekelte.
6. Mit veszített el mostanában?
Az intenzív kapcsolatokat! A személyességet! Hiszen telefonon így is szoros kapcsolatban állok mindenkivel, aki fontos. Talán elvesztettem a türelmemet is: mikor lesz vége? Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig kell várni, értékes hónapokat, netán éveket veszítve.
7. Mire a legbüszkébb?
Mint minden embernek, nekem is a családom és a munkám volt az életem két fontos pillére. A gyerekeim nagyszerű emberek lettek, talán a munkában is megálltam a helyemet. Mórahalomra, az ott elért közösség fejlesztői munkámra, helytörténeti kiadványaimra különösen büszke vagyok. Nagyon fontos az ember életében az, hogy hogyan zárja le a munkával töltött éveket, én úgy hiszem, hogy nekem ez sikerült.
8. Ha a világon bárkit meghívhatna ebédre, ki lenne az?
Fiatalkoromban (80-as 90-es évek) gyakori vendégem volt Illyés Kinga, az erdélyi származású színésznő, a magyar előadó művészet nagyasszonya. Az utolsó rádió interjúját is Mórahalmon adta nagybetegen. Ma már nincs köztünk. De jó lenne újra találkozni, nagyot beszélgetni, jóízűen enni, nagyot nevetni!
9. Az életében elért melyik eredményére a legbüszkébb?
Nincs egyetlen eredmény, nem tudok kiemelni egyet a sok közül, de talán arra büszke lehetek, hogy mindig tudtam szót érteni másokkal. Jó kommunikációs képesség, mondanánk ma. De a mindennapi munkámban, a konfliktusok kezelésében (hiszen mindig emberekkel, közösségekkel dolgoztam) ez volt a legfontosabb eszközöm. És ez az eszköz sosem hagyott cserben. Sikerült meggyőznöm, elhitetnem, bátorítanom, példát mutatnom – mikor mire volt szükség.
10. Melyik a legrosszabb szokása?
Hűha! A gyerekeim szoktak figyelmeztetni, hogy néha annyira csak a saját gondolataimra figyelek, hogy nem várom meg, hogy a másik befejezze a sajátját. Máris közbevágok. Hát ez bizony a mai napig fejlesztendő feladat!
11. Melyik volt élete legboldogabb napja?
Hál Istennek sok volt belőle! A családi ünnepek, a tájak, vidékek felfedezése, rendezvények, programok sikere… Mind mind sok örömet, boldogságot jelentett.
12. Bakancslista első sora?
Összeírtam, hol nem jártam még Magyarországon. Kevés hely van, de a Balatont körbekarikázni még nagyon szeretném! 70-en túl bírom vajon? Erre még kíváncsi lennék!
