– Csókolom, Juliska néni, elindultunk magához. Csókolom, drága – tette le a telefont Katona Tamás tanyagondnok, majd elárulta, hogy Juliska néni kicsit aggodalmaskodott, mert felfordulás van nála, ezért érkezésünk előtt takarítani kezdett.
Egyszemélyes szolgáltató
Míg a Volkswagen Transporterrel zötykölődtünk Mórahalom külterületén a földúton, Tamás elmesélte, hogy egy éve lett tanyagondnok, többek között azért, mert korábban az iparban dolgozott, és belefáradt az éjszakázásba. Szerinte bizalmi kérdés a tanyagondnoki munka, azt mondta, egyszemélyes szociális szolgáltatók. Ahogy befordultunk a tanyára, Papp Imréné Juliska néni már a kapuban várt minket. Fiatalos festést kapott a ház: a bejáratnál zöld, a nagyszoba pedig lila. Fiatalos Juliska néni is, legalábbis nem sokat panaszkodik.
Elköltözött a pók
– Úgy látom, a pók csak elköltözött – mutatott az ajtó fölé Tamás, ahová egy szép nagy keresztespók fészkelte be magát. Juliska néni hiába szedte le, tíz perc múlva újraszőtte a hálóját. – Szédelgek, nem bírok sokáig állni meg menni se, de azonkívül nincs bajom. Felkelek, összerámolok, amit tudok, megcsinálok, de sok valamit nem bírok csinálni. Eltelik azért a nap, nézem a tévét, az a szórakozásom, a folytatásokat szeretem. Nyolcvanhatodik évemben vagyok, 31 éve, hogy a férjem meghalt, azóta magam vagyok – mesélte.
Szuper vérnyomás
Amikor a tanyagondnoki szolgálatról kérdeztük, azt mondta, rengeteget jelent számára, sokat segítenek neki. – Nem is tudom, hogyan lennék meg nélkülük – sóhajtott Juliska néni. Mielőtt elbúcsúztunk, Tamás megmérte házigazdánk vérnyomását. – Nagyon szuper vérnyomása van – mondta Juliska néninek a 130/80-as eredményre, majd beírta azt a kis füzetbe. – Annyit fényképeznek, hány újságba férek bele? – kérdezte búcsúzóul.
Átalakulóban a szakma
Útban a másik házhoz a tanyagondnoki munka jövőjéről is szó esett, hiszen ahogy kihalnak a lakók, elnéptelenednek a tanyák. – Biztos vagyok benne, hogy megmarad ez a szakma, de át fog alakulni. Pont az a jó benne, hogy rugalmas, sok minden belefér – mondta Tamás. Mielőtt odaértünk, így mutatta be nekünk Ilonka nénit: tünemény néni, a kilencvenötödiket töltötte, de szemüveg nélkül hímez, nem olyan régen, ha kellett neki valami, biciklire pattant és bekerekezett a városba.
Dolgozni kell
– Az anyátok mindenit! – szorította meg határozottan a kezünket Horváth Ilona, majd kikapcsolta a tévét. – A kilencvenötödik évemet viszem, de nagyon beteg még nem voltam. Az egyik lábam fáj, mert piszkosul elestem, kiterültem, veszem a botomat és nincs semmi baj – idézte fel, de ezt sem panaszkodva, sírós hangon, hanem vidáman, s közben még fel is nevetett. Ilonka néni régóta egyedül él. Az egészség és a hosszú élet titkát – bár ezt így konkrétan nem kérdeztük – a munkában látja, úgy fogalmazta ezt meg: aki nem dolgozik, annak összerezzen a szervezete.
Magas színvonalú szolgáltatás
– Mórahalom önkormányzata kiemelt fontosságú feladatának tartja a külterületen élő tanyai lakosok részére nyújtott magas színvonalú szociális alapszolgáltatások keretébe tartozó, négytagú tanyagondnoki szolgálat működtetését. A szolgálat a gondozási központtal együttműködve biztosítja az alapszolgáltatásokat a szociálisan rászoruló személyek részére. A feladatellátás során napi 35-40 tanyát, 65 ellátottat érint a szolgáltatás. A napi munkavégzés során nem ritka a 100-120 km megtétele sem, melynek jelentős része külterületi út – tájékoztatott Jósa Adrienn, a Homokháti Kistérség Többcélú Társulása Integrált Szociális és Gyermekjóléti Központ Mórahalmi Tagintézményének vezetője.
Forrás:delmagyar.hu
