Kedves Nézőink! Engedjék meg, hogy megemlékezzünk Gazdasági udvar című műsorunk szakértőjéről, aki tragikus hirtelenséggel hagyott itt bennünket. Görög Zoltán növényvédelmi szakmérnök, életének 70. évében elhunyt. Mezőgazdasági magazinunkban kéthetente találkozhattak vele, ahol mindig a legaktuálisabb növénytermesztési tanácsokkal, tippekkel látta el a gazdákat, a nézőket. Görög Zoltán kimagasló tudását és évtizedes tapasztalatait szívesen adta át, a környékbeli gazdák mindig bizalommal fordulhattak hozzá, ha tanácsra volt szükségük. Zsúfolt teendői mellet mindig szakított időt a televíziós szereplésre, hogy ezzel is segítse az itt élőket. Jó kedélyű, munkáját hivatásnak tekintő embernek ismertük. Emlékét megőrizzük.

Görög Zoltán

Görög Zoltán (1947-2017)

Görög Zoltán 1947. június 22-én született a Bács-Kiskun megyei Jászszentlászlón. A gyermekkorát Móricgáton töltötte; a szülői házhoz és falujához élete végéig szorosan kötődött. Az általános iskolát is itt végezte el, kitűnő eredménnyel, ennek ellenére 15 éves korában lakatos ipari tanulónak adták, habár gyermekkora óta a mezőgazdaság érdekelte. Tudta, hogy többre képes. Elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy kitörjön abból a közegből, így később, felnőtt fejjel leérettségizett, majd továbbtanult. Fiatalon szerzett hivatásos jogosítványt, ekkoriban a sportrepülés és a vitorlázórepülés volt a hobbija. A repülés iránti szeretete később is megmaradt, akár légipermetezésről, akár tengeren túli utazásról volt szó, szívesen szállt fel. Motort is, autót is szeretett vezetni, szinte az összes kategóriára megvolt a jogosítványa.

Miután a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségit szerzett, tanulmányait Mezőtúron, a Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolán folytatta. Ez sok áldozattal és lemondással járt, hiszen férjként és családapaként is helyt kellett állnia egyidejűleg, de a tanulás iránti vágya és szakmája szeretete nem tört meg. A tanulással töltött éjszakák, a kórtani és kártani gyűjteményekkel beterített konyhaasztal időszaka tovább folytatódott, amikor kalandos úton átjelentkezett Kecskemétre, a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai karára, ahol előbb kertész üzemmérnök, majd növényvédelmi és tápanyaggazdálkodási szaküzemmérnök diplomát szerzett. Ez az időszak meghatározó volt számára. Vizsgaélményeit évtizedek múltán is emlegette, amikor már réges-régen ő vizsgáztatott másokat. Egész életében szorgalmasan tanult, szabadidejében is szakirodalmat olvasott.

Szakmai tevékenységét a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben kezdte, későbbi munkahelyein ágazatvezetőként vagy szaktanácsadóként dolgozott. Munkája sokfelé elszólította őt, így az utazás élete szerves részévé vált. Dolgozott Csongrádon, Szentesen, Csabacsűdön, Szarvason, Hódmezővásárhelyen, Újváron, majd utoljára Mórahalmon, ahonnan 1600 családi gazdálkodóhoz járt ki szaktanácsot adni szerte a Homokhátságon. A munkája volt az élete, ami abból is látszott, hogy élete utolsó napjáig dolgozott; még a kórházi ágyán is szaktanácsokat adott telefonon. Nem vonult nyugdíjba, habár megtehette volna. El sem tudta képzelni magát nyugdíjasként.

A hagyományos zöldségtermesztés kórtani és élettani problémáinak megoldása során bevezetett több vegyszermentes biológiai anyagot, hogy a zöldségtermesztés minél kevesebb kemikáliával valósuljon meg. Emellett a szántóföldi növényvédelem is kedvelt szakterülete volt; átütő újításokat dolgozott ki a Sclerotiniával fertőzött szántóföldi területek biológiai fertőtlenítése terén. Tanácsait nemcsak szóban, hanem számos médiumon keresztül is megosztotta. A Kistermelők Lapja Kérdezz – felelek rovatának szaktanácsadója, a Móra Hírkert, majd később a Térségi Tükör folyóirat Idejében szólunk rovatának vezetője volt. Írásos szaktanácsadó tevékenységét a Homokhátságon kéthavonta megjelenő Idejében szólunk folyóirat önálló rovatában folytatta. A mórahalmi központú Homokhát TV  (majd Móra-Net TV Gazdasági Udvar kéthetente szerkesztett műsorának négy éven át állandó szereplője volt. Hosszú éveken át szervezett a termelők részére előadássorozatot, a Szakmai esték levezetője, előadóinak koordinátora, és mindemellett többször előadója is volt.

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara vezetőségi tagja volt; karrierje megkoronázásaként 2014-ben megkapta a “Kiváló Növényorvos Aranygyűrű” kitüntetést, amelyet a szakmai zsűri abban az évben csak öt embernek ítélt oda az országból. Továbbá céges jutalomutakkal is elismerték a teljesítményét, így megadatott számára, hogy Kubától Kenyáig, Portugáliától Egyiptomig a világ számos országában megforduljon, beleértve Európa majdnem összes országát. Hosszú lenne csak megemlíteni is a kitüntetéseit, azonban a legnagyobb elismerés az volt számára, amikor látta az emberek örömét, akiknek segíteni tudott. Ezek az élmények adtak neki kedvet napról napra a folytatáshoz. Nem restellt naphosszan át utazni, hogy felkeresse azokat, akik a szakmai segítségét kérték. Oktatásokat szervezett, de magánemberként is ott segített, ahol tudott. Barátai, munkatársai, hittestvérei nemcsak jószívűségéért szerették, hanem kiváló humoráért és magával ragadó közvetlen stílusáért is.

Mivel saját maga is gyakorló zöldségtermelő volt, így elsőkézből tapasztalhatta meg a gazdálkodás nehézségeit. Habár számára a hatóanyagok hatásmechanizmusa, a kémia és a növénybiológia mindig is világos és kiszámítható volt, a természet kiszámíthatatlansága és a megjósolhatatlan piaci viszonyok miatt többször kellett mindent újrakezdenie a semmiből. Mindezek ellenére örök bizakodó volt, tele tervekkel a jövőre nézve.

Megvoltak a maga küzdelmei Istennel, de Pál apostol szavaival ő is elmondhatja: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”